ugrás a tartalomra

Szlovén rendező dolgozik a társulattal

2019. április 2.
Jaša Koceli szlovén színházi rendező a Weöres Sándor Színházban rendez: Simona Semenič: 5 fiú című drámáját állítja színpadra szeptember 13-án a Márkus Emília teremben. Legutóbbi szombathelyi látogatásakor a tervezett előadásról kérdeztük.

- A következő évadban a Weöres Sándor Színházban rendezel. Várod már a közös munkát?

- Nagy kihívásnak érzem ezt az együttműködést, mert szlovén darabot adunk elő. Nagyon örülök, hogy a szombathelyi színház nyitott volt arra az ötletre, hogy az általam ajánlott kortárs szlovén darabot Magyarországon elsőként mutassa be. Nem elhanyagolható az anyanyelvem és a magyar nyelv közötti különbség, amelyet reményeim szerint könnyen áthidalunk majd az angol segítségével. Mindemellett hiszek abban, hogy a színházi nyelv univerzális. Bárhol járok a világban, azt tapasztalom, hogy a színészek színpadi jelenléte és előadásmódja nagyon hasonló a szlovén művészekéhez. Bízom abban, hogy a nyelvi különbségek ellenére mindannyian profitálni fogunk a közös munkából. Talán éppen a nyelvi eltérés miatt figyelünk majd jobban egymásra.

 

- Simona Semenič kortárs szlovén szerzőnő 5 fiú című drámájára esett a választásod. Mesélnél róla?

- Ez a dráma Simona Semenič talán legismertebb alkotása, aki jelenleg a leghíresebb kortárs szlovén drámaírónő. Dramatesa, ahogyan szlovénül ő maga nevezi magát. Talán egyetlen darabot ír évente. Műveit gyakran játsszuk Szlovéniában, velejéig kortárs szerző, minden művével megújítja a színházi formanyelvet, emiatt igazi kihívás a rendezőknek Simona alkotásait színpadra állítani. Az 5 fiú talán azért a leghíresebb drámája, mert öt színésznőnek szép feladatot ad: kisfiúkat alakíthatnak. A nemek közti átmenetet vizsgálja, és arra keresi a választ, hogy megérthetjük-e a gyerekeket, ha megpróbálunk a bőrükbe bújni. Egyszerre foglalkozik az életkorból adódó, és a nemek közti különbséggel. A színház arról szól, hogy új felfedezéseket tegyünk, és Simona nagyon erős abban, hogy erre sarkalljon, mert szokatlan dolgokat párosít össze.

 

- Szeretnéd, ha részt venne a munkában?

- Ismerjük egymást, természetesen kapcsolatban állunk, és biztosan megiszunk majd együtt egy kávét. Ezt a darabot 2009-ben írta, és azóta mindig dolgozik valamin, nem hinném, hogy szeretné kivenni a részét az alkotói folyamatból. Miután megír egy drámát, tisztában van azzal, hogy el kell engednie azt és a színházi szakemberekre kell bíznia, hogy az írott anyagból egy új világot hozzanak létre. Tíz év elteltével már elhalványult benne az alkotás folyamatának emléke és az, hogy miért írta meg ezt a történetet, még akkor is, ha az 5 fiút minden évben bemutatják a világ valamely pontján. A próbák során megkeressük majd a saját válaszunkat erre a kérdésre, és meglesz a saját megfejtésünk arra, hogy mi az aktualitása ennek a történetnek.

 

- Szombathelyen egy szlovén művészcsapattal fogsz együtt dolgozni. Néhány szóban bemutatnád őket?

- Nagyon örülök, hogy meghívhattam magammal Szombathelyre a művészcsaládomat, ahogyan én nevezem őket; a Színművészeti Egyetem óta együtt dolgozunk. Darjan Mihajlovic Cerar díszlettervező, Branka Pavlič, jelmeztervező, Miha Petric, zeneszerző, Mankica Kranjec, fotográfus, aki minden projektemet dokumentálja. Végül, de nem utolsósorban Tajda Podobnik, az egyik legjobb szlovén kortárs táncos- koreográfus, aki az 5 fiú koreográfiáján dolgozik majd. Ez a produkció igazán erős fizikai jelenlétet követel a színésznőktől, mert az előadás díszlete egy játszótér lesz.

Fontos számomra, hogy olyan alkotótársaim legyenek, akik jól ismernek, és akikkel nem először dolgozom együtt, és akik mint egy biztonságot nyújtó védőháló vesznek körül engem.

 

- Az első szombathelyi látogatásod óta folyamatosan követted a színházunkban folyó munkát. Milyen benyomásokat szereztél?

- Igen, megpróbáltam a lehető legtöbb előadást megnézni, vagy információt szerezni róluk. Figyelemmel kísérem az itt folyó munkát, és úgy gondolom, még ha nem is tökéletesen, de ismerem a társulatot. A legtöbb színészt egészen különböző szerepekben láthattam, és úgy gondolom, mindannyian nagyon sokoldalúak, teljesen eltérő karaktereket is magukra tudnak ölteni. Kedvelem a magyar nyelvet is, s bár élesebb a szlovénnél, tetszik benne, hogy nagyon dinamikus, erős. Várom, hogy öt tehetséges színésznővel ezen az izgalmas darabon dolgozhassunk.

 

- Mit üzennél a közönségnek az 5 fiú című előadásról? Miért lesz érdemes megnézni?

Azért jöjjenek el, hogy szemtanúi lehessenek a gyerekek közötti önfeledt játéknak és annak, ahogy felnőtt nők fiúkká változnak.

 

- Említetted, hogy a magyar nyelv összetett. Mit gondolsz, mennyire tudsz majd megbirkózni vele?

Olyan élmény, mintha a Marson lennék. (nevet) Csak viccelek, de tényleg különleges érzés megtapasztalni, mi történik, ha olyan nyelv vesz körül, melyet nem igazán értek. De nem nehézségként tekintek erre, hanem igazán élvezem ezt a helyzetet. Nagyon érdekes, hogy bár szomszédos országokban élünk, mégsem tudunk néhány szót sem váltani egymással. De megígérem, hogy amíg itt dolgozom Magyarországon, mindenképpen meg fogok tanulni néhány kifejezést.

 

Vonatkozó cikk:

Szlovén rendező kezdte meg a munkát a WSSz-ben