Ványa bá: olvasópróba

­Csehov csodálatos, Csehov szomorú, Csehov mulatságos. Csehov aktuális, de nem úgy. A Ványa bá (és nem bácsi!) olvasópróbáján jártunk. A WSSz Stúdióban az is kiderült, hogy Csehovhoz nem kell se uborka, se szamovár.

Végig a Petőfi utcán, a színház felé, kósza sárga falevelek utánozzák a híres orosz „arany őszt". Nincs is Csehovhoz illőbb hónap a búcsúzó, fátyolos októbernél. De vigyázat: csak semmi szépelgés. Csehov keményebb, vadabb, kopogósabb, mint hinnénk. A WSSz udvarán esőtócsák tarkítják az asztalokat, száll a cigarettafüst és a kávégőz, Trokán Péter érkezik pasztellpulóverben, világos vászonnadrágban: íme, Szerebrakov professzor, teljes életnagyságban. Réthly Attila rendező is eljátszik egy pillanatra a gondolattal, hogy akár lehetne a professzor így, ahogy van. De persze nem: Takács Lilla kortalan, ­szép jelmezeket tervezett egy olyan színházi térben, amely közel engedi a közönséget.

Benn, a stúdió asztalán várakozik a díszletmakett, Nagy Cili kezében még civil kávés pohár, ő játssza majd a fájós lábú Szerebrakov új, fiatal feleségét, Jelenát. Miatta (ó, hát a híres szép Heléna) tör ki az érzelmi háború valahol Oroszországban, az ő megjelenése dob jókora követ Ványa bá (Mertz Tibor), és Asztrov doktor (Bajomi Nagy György, és Szonya (Hartai Petra) életébe; csak úgy hullámzik körülöttük minden. Vojnyickaja (Vlahovics Edit anyós szerepben), és a szerencsétlen Tyelegin (Orosz Róbert) időről időre közbeszól. Az utóbbi biztos, hogy sose játszik gitáron, mert Réthly Attila szerint Csehovhoz nem kell se gitár, se uborka, se szamovár (se galambocskám).

Van, aki elcsodálkozik, hogy milyen karcsú a példány. Hamvai Kornél esküszik, hogy ez maga Csehov. A vadonatúj fordítás elevenségét, frissességét a címadás is jelzi: Ványa bácsi helyett Ványa bá, Ványa bá, Ványa bá. Hamvai Kornél élete első Csehov-­fordításában megfelezte a dupla orosz neveket, eltűntek a nekünk hangulatfestésnek tűnő Andrejevnák és Petrovicsok. A múlt század elején­közepén született Csehov-­fordítások úgyis hajlamosak itt-­ott a túlzásokra, a terjengősségre, éppen a Csehovhoz társított szépség­ és szomorúságkultusz miatt. Van szomorúság és szépség, de Csehov, mint mindig, itt is a legkeményebb kérdéseket teszi föl. Hogy mi lehetett volna, és főleg mi lett az életünkkel. Hát nézzük. Réthly Attila olvasni kezd: az élet sokszor unalmas, de Csehov sosem.

megosztás Vas Népe (Szerző: Ölbei Lívia)
2015. október 10.