Láss csudát: próbafolyamattól az előadásig

A rendhagyó előadást élő próbafolyamatok és videó bejátszások tarkítják. Az első bejátszásban a közönség önmagát látja viszont a vásznon: azt a pár percet, amíg a kezdés előtt még az előtérben várakozott. Majd a díszletépítés folyamata elevenedik meg a 9700 című előadás háttérmunkáinak felvételén - igaz, gyorsított formában -, s itt jegyzi meg Jordán Tamás: "bár ilyen gyorsan menne az életben is". A színházigazgató kérdéseire a vásznon keresztül válaszolnak a színházi szakemberek is: a jelmeztervezőtől a díszletesen, a világítón és a kellékes át a súgóig mindenki bemutatja munkáját. A nézők részesei lehetnek a próbáknak is: Kálmánchelyi Zoltán és Orosz Róbert jóvoltából az Anconai szerelmesek egyik jelenetének erejéig láthatják, hogy jut el egy színész a szöveg gyakorlásától a karaktert teljes megformálásáig. És hogy a beavatás teljes legyen, a növendékek nem csak felidézik a próbát: Siló Sándor, az Oreszteia rendezője erre a délutánra a nagyterem színpadára cseréli a stúdiót, így láthat bele a publikum egy most készülő darabba is, és annak kapcsán győződhet meg arról, mennyire fontos a zene és a mozdulat összhangja, hogy egy egyszerű kellék mennyi mindent jelképezhet, vagy hogy a „szeretlek” hányféleképpen mondható ki, és ezáltal mennyire mást jelent. Aztán a fiúk örömére egy akciójelenet is a színpadra kerül: Gyöngyösi Tamás, a színház kaszkadőr-mozgáskoreográfusa egy baranta botos kardozást mutat be a növendékekkel, majd a csapatba bevon egy bátor fiút is a nézőtérről. Végül természetesen nem maradhat el a taps sem, de az is kicsit megcsavarva: most nem (csak) a színészeket jutalmazza a publikum, hanem a fiatalok is átélhetik, milyen érzés meghajolni a színpadon, és fogadni a percekig tartó tapsot.