Az Anconai szerelmesek búcsúzik a nézőktől

2010. április 13.
Május 14-én elbúcsúzik a nézőktől a Weöres Sándor Színház idei évadjának legsikeresebb előadása, az Anconai szerelmesek.
[subhead]Vajda-Valló-Fábri: Anconai szerelmesek[/subhead] [p][i]Zenés komédia két részben[/i][/p] [p]Rendező: Béres Attila[/p] [p]Buon giorno, signore e signori! Önök e pillanattól fogva a gyönyörű Ancona tengerpartján, illetve kicsit beljebb, mondjuk: úgy a főterén ülnek.Darabunk főszereplője, a jómódú Tomao Nicomaco, itt lakik egy szép házban a lányával, Luciával, aki picikét dadog, de ezt majd úgyis észreveszik. Nicomaco úr fölfogad egy vándormuzsikust, bizonyos Luigit, aki – minő véletlen! – maga is kissé beszédhibás. Luigi énekelni tanítja a korosodó Tomaót, és hegedülni Luciát, de a hegedűórák egy szempillantás alatt pásztorórákká változnak. Van itt egy cukrászda is, bizonyos Giovannié, aki mindenáron el akarja venni Luciát, hogy a hozományból végre megnyithassa az éttermet, amire évek óta vágyik. Viszont jön egy életunt milliomos, Lucrezio nevezetű, akihez don Tomao akarja hozzáadni Luciát, hogy megkaparinthassa a fiú millióit. Amit még okvetlenül tudniuk kell, hogy Giovanninak van egy húga, Drusilla, aki nemrég elvesztette élete nagy szerelmét, és most váratlanul hazatér gyermekkora helyszínére. És természetesen van itt a téren egy panzió is, aminek a tulajdonosa, Agnese asszony valaha közelebbi viszonyban állt don Tomaóval, ma azonban már leginkább csak pletykál és nosztalgiázik Dorinával, aki pedig jelenleg áll közeli… khm... alkalmazásban a donnál. Hogy a szerelmi szálak tovább bonyolódjanak – ahogyan az egy vérbeli olasz komédiához illik –, a panzióban egy gyönyörű magyar lány lakik, név szerint Viktória, akinek don Tomao csapja őrülten a szelet, miközben Giovanni… na de erről már igazán nem illik nagy nyilvánosság előtt beszélni. Csak még annyit: Viktória rettentően boldog, hogy végre kiszabadult ide, ahogy ő mondja, "Olaszba". Mit jelent az, hogy kiszabadult? Ja persze, hisz a lényeget elfelejtettük mondani, hogy ők itt mindannyian, önök is, mi is 1970-ben vagyunk, vagy ’69-ben, vagy ’71-ben, mindegy, szóval valamikor akkor, amikor még... hát ez végképp nem tartozik ide! Most már igazán mindent tudnak, úgyhogy kérem a zenekart! Készen vannak? Allora: Maestro, musica![/p] [p]Szereplők:[/p] [p]TOMAO Nicomaco, anconai polgár Szabó Tibor[/p] [p]LUCIA, a leánya Csonka Szilvia[/p] [p]LUIGI del Soro, vándormuzsikus Orosz Róbert[/p] [p]DRUSILLA, római lány Bálint Éva[/p] [p]LUCREZIO, Kálmánchelyi Zoltán[/p] [p]VIKTÓRIA, magyar lány Péter Kata [/p] [p]GIOVANNI, cukrász Kelemen Zoltán[/p] [p]DORINA, Tomao házvezetőnője Németh Judit[/p] [p]AGNESE, a panzió tulajdonosa Kiss Mari[/p] [p]ANCONAI HALÁSZOK, JAPÁN TURISTÁK, ANCONAI SZURKOLÓK Farkas Ádám, Kristóf Roland, Nagy Eszter, Németh Éva, Németh Gyöngyi, Nyulassy Attila, Papp-Ionescu Dóra, Schmidt Róbert, Senkovics Petra, Szabó Róbert Endre, Takács Dániel, Unger Tünde [/p]
szerző: wssz
Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.