A bohózat nem ártatlan
Amikor tavaly nyáron beszélgettünk – „Félúton a Fórum felé”, próbaidőszakban –, a rendező végszava úgy szólt, hogy „szeretnék színházat örömből csinálni”. Itt folytatjuk: A múlt évadban sikerült-e megvalósítania ezt az elképzelést? Most mit gondol erről?
ÜDÍTŐ. Réthly Attila azt mondja, keményen tartja magát ahhoz a döntéséhez-elhatározásához, hogy „addig, ameddig a politika nem vonul ki a színházak színpadairól; ameddig nem csillapodik az a hisztéria, amelynek elhatalmasodásában ludas a színházi szakma is”, addig a témáit máshonnan meríti: „Az én vállalásom arról szól, hogy üdítő, a mindennapok sodrából kicsit kiemelő előadásokat hozzak létre. Olyan előadásokat, amelyek elfeledtetik a nézők mindennapi gondjait, legyenek ezek akár személyes problémák, drámák, tragédiák, vagy a saját bőrünkön megtapasztalt, az egész társadalmat érintő kérdések. Erre hivatalos felhatalmazást is kaptam, amikor Bereményi Géza és Kálomista Gábor felkért arra, hogy a Thália Színház főrendezői posztját vállaljam el.”
THÁLIA. „Nagymező utcai színház a Thália, több színház által körbefogott helyen, a hátunk mögött az Operával, szemközt az Operettszínházzal, srégen a túloldalon a Radnóti Színházzal, egy kicsit hátrébb a Centrál Színházzal. Az a dolgunk, hogy a főváros kulturális negyedének közepén megtaláljunk egy olyan színházi utat és egy olyan repertoárt állítsunk fel, amelyre ebben az erős versenyben a néző kíváncsi. Ezen az úton haladva dolgozom azon, hogy a következő évad a Thália Színházban erős legyen. De természetesen nem egyedül csinálom, hanem Hamvai Kornél irodalmi vezető és Csányi Sándor művészeti vezető közreműködésével, segítségével, és az igazgató urak elképzelései mentén, nagyon komoly és felkészült társulattal, ahol igazán kiváló színészek gyűltek össze.”
BOEING, BOEING. Közbevetőleg: a múlt évadban láthattunk közülük néhányat Szombathelyen a Boeing, Boeing című, tényleg üdítő Thália-vendégjátékban, Réthly-rendezésben.
Réthly Attila szerint a színészeket „hasonló érzések fújták a Thália Színház színpadára”, mint őt: „Szeretnék a saját szakmájukban jól érezni magukat. Ezzel a kijelentésemmel egyáltalán nem vonom kétségbe azt, hogy mindazok a színházi alkotói műhelyek, amelyek érvényesen tudnak rákérdezni nagyon komoly problémákat boncolgató témákra, ne örömmel tennék a dolgukat, és ne volna nagyon fontos, amit tesznek, ne volna szükség arra, amit csinálnak. Mert természetesen szükség van rá. Személyes döntés, hogy ki melyik utat választja. Jó közönsége vagyok azoknak a színházaknak, amelyek helyettem azokat a kérdéseket képesek föltenni, amelyeknek én magam hátat fordítottam.”
TITKAINK. „Az én válaszom erre a kialakult helyzetre az a fajta örömszínház, amelyről beszéltem. Az ő válaszuk pedig talán az a kérlelhetetlenség, hogy haladjanak a saját útjukon tovább, nem tudomást véve arról, hogy az a progresszív színházcsinálási mód, amely élére állítja azokat a kétes pillanatokat, amelyekről igenis beszélni kell, a helyzetüket talán még egy kicsit nehezebbé is teszi. De ez nagyon kényes kérdés. Amikor az elmúlt két-három évtized összes kétségével kell szembenézni, akkor azt most Pintér Béla segítségével tudom megtenni: a Titkaink láttán végigfut rajtam az elmúlt pár évtized, amelyben felnőttem, szocializálódtam. Az előadás fontos kérdéseket vet fel – és érvényes válaszokat ad, érvényes utakat mutat. Mondhatnék még olyan alkotókat, akik az előadásaikkal ma is fontossá teszik a színházat mint műfajt. De mondhatnék olyan alkotókat is, akik ugyan ezt a fajta színházesztétikát tűzik a zászlajukra, de tartalmi kérdésekben jóval alulmaradnak.”
TANÍTVÁNYOK. A szombathelyi karneválszínházi előadásban több fiatal színész – kaposvári egyetemi hallgató – is szerepet kapott. Milyen konzekvenciákkal jár ez a rendező számára? „Ezek a diákok volt tanítványok, közülük többen a jövő évadban itt folytatják a tanulmányaikat. A színésszé válás pillanatában vannak, még akkor is, ha ez egy életen tartó folyamat. Nemsokára elvégzik az egyetemet, diplomát kapnak és elindulnak a profi világban.”
KOLLÉGÁK. „Az a fajta állapot, amiben egy huszonéves fiatal van, rendkívül nagy hatással, felhajtóerővel bírhat a szakmában már hosszabb időt eltöltött – és talán néha az elfásultság, fáradtság állapotát is megélő – színészkollégákra; másrészt a fiatalok fejlődése szempontjából nagyon fontos, hogy tapasztalt, nagytehetségű emberekkel egy színpadra állhassanak.”
A bohózati könnyedség mögött sok munka van, mondta az Olasz szalmakalap egyik főszereplője, Mertz Tibor. Réthly Attila egyetért: „Egy olyan nehezen megfogható műfaj, mint a bohózat, nagyon sok technikai készséget, felkészültséget és tapasztalatot igényel a színésztől. A legfontosabb kérdés most az, hogy egy fiatal pályakezdőnél milyen eszközökkel, milyen mellékutakon járva tudom elérni a megfelelő eredményt. A bohózat – ha sikerül – tényleg maga a könnyedség.”
HÁLÁS. „Nevettetni a nézőt, annál hálásabb feladat nincs is – mi ebben a kihívás? Pedig minden egyes poénért meg kell küzdeni. A látszólagos könnyed szórakoztatás így tud tartalmassá válni.”
Vonatkozó cikk:
Karneválszínház: Olasz szalmakalap
Karneváli előadás: olvasópróba
Karneválszínház 2013 - Félúton a Fórum felé