A hajléktalanmentő és Oké atya
Bár látszólag nagy a távolság a két vendég „működési területe” között, végül az derült ki, hogy nagyon is sok hasonlóságot mutat az életpályájuk, amit és ahogyan létrehoztak. Horváth Olga színésznek készült, de eltanácsolták, ezért előbb tanítói, majd gyógypedagógusi diplomát szerzett, aztán számos kitérő – például tízévi hivatali munka – után jutott el oda, hogy a munkatársaival hajléktalanok – köztük alkoholisták – megmentésére vállalkozva egy valamikori munkásszállóból létrehozott egy önálló intézményt, amely nemcsak szállást, hanem munkát is ad az arra rászorulóknak, s ha minden az elképzelései szerint alakul, hamarosan egy olyan korszerű gazdaságot működtet, amelynek legfőbb ismérve a tagjai iránti szolidaritás.
Horváth József is a művészi pályával próbálkozott ifjú korában, zenét tanult, ám utóbb úgy érezte, a templomi orgona helyett az oltárnál van az ő helye, ezért pap lett, az emlékezetes beat-misék meghonosítója a hetvenes években a Szent Márton-templomban, majd – immár harminchárom éve – plébános a kálváriatemplomban, ahol sorra szerveződtek előbb az ifjúsági, majd a felnőtt csoportok, amelyek megfelelő alapot adtak ahhoz, hogy létrehozza az országban ma is egyedülálló intézményt, a Martineum Felnőttképző Akadémiát, amit megalakulása óta vezet.
Kimondva-kimondatlanul mindketten úgy tekinthetnek az általuk vezetett intézményre, mint életük fő művére, amit a minimális tulajdonosi költségvetési hozzájárulás és a nehéz gazdasági körülmények ellenére is – főként pályázati források felhasználásával és bevétel centrikus gazdálkodással – „eredményesen” működtetnek mindazok javára, akik igénybe veszik a szolgáltatásaikat. Horváth Olga a közelmúltban Szociális Munkáért életműdíjat kapott, Horváth Józsefet Az év emberének választották, tehát mindketten ily módon is elismert személyiségek. Mindamellett kiderült a beszélgetésből, hogy Horváth Olga akkor se esne kétségbe, ha utcasepréssel bíznák meg, inkább mindent megtenne azért, hogy az ő utcája legyen a legtisztább. Horváth József pedig, akit cseppet sem zavar, ha Oké atyának hívják, mert szerint ez már védjegynek számít, aranymiséjére készül és nyugdíjba, s bár úgy véli, világi igazgatója lesz majd az akadémiának, azért hozzátette: nem ártana, ha továbbra is ott lenne egy pap az intézmény kötelékében.
A jó hangulatú esten a Capito Gitárklub közreműködött Várhelyi Zoltán vezetésével. Két hét múlva, február 8-án este 7 órakor két szombathelyi zenész, az omegás Benkő László és a lordos Vida Ferenc lesz a Szóról szóra vendége.