A Horgas Ádám-sejtés bizonyítása
Van itt egy másik évforduló is: a kortárs amerikai darab magyarországi ősbemutatójának éppen 15 éve, 2003-ban (nem sokkal az ősbemutató után) örülhetett a budapesti Merlin Színház közönsége. Ráadásul mindjárt két nyelven: magyarul és angolul (Goda Krisztina, illetve Magács László rendezésében). Abban az időben már a Merlinhez tartozott az Atlantis Társulat, az a csodálatos alternatív formáció, amely máig érezteti hatását az alapító Horgas Ádám – és mások – színházi munkáiban.
A bemutató rendezője Horgas Ádám, aki legutóbb az Ahogy tetszik című trükkös Shakespeare-darabból rendezett előadást Szombathelyen. És bár most a nagyszínpadról felköltözött a négy színésszel a kamaraterembe, ámulatbaejtő látványban ezúttal sem lesz hiány. Megfejtendő talányokban sem.
David Auburn Egy bizonyítás körvonalai című kamaradarabja az ezredfordulón debütált a Broadway-n, a Manhattan Theatre Club (New York) előadásában. A darab megkapta a Pulitzer-díjat, aztán a Tony-díjat is.
Van egy zseniális matematikaprofesszor (illetve már nincs, de ilyenkor segít a színpadra adaptált filmes flash back): Szombathelyen Szabó Tibor. Van két lánya: Ágoston Katalin/Menczel Andrea (kettős szereposztás két vendégszínésszel) és Alberti Zsófi. És van egy fiatal, lelkes tanítvány: Jámbor Nándor. Aztán van néhány matematikai probléma. Egy „zseniális képlet”. Vagy talán nem is annyira matematikai problémáról van szó, hanem valami egészen másról. Nem lehet tudni. Bár Kant szerint a világ a matematika nyelvén van megírva.
David Auburn nemcsak biztos kezű színpadi író – Debreczeni Júlia fordításában -, hanem azt is pontosan tudja, hogy mivel borzolhatók a nézők idegei. Akik (mármint a nézők) ugyan most remélhetőleg nem popkornt rágcsálva izgulják végig az előadást, bizonyos értelemben mégis moziban érezhetik magukat; és nem csak a csodálatos vetítések és az időjáték miatt. A színlap pszichothrillert emleget, maradjunk akkor ennél a műfaji meghatározásnál: mint egy pszichothriller, olyan. Matematikáról beszélni, a matematika birodalmába legalább bekukucskálni majdnem olyan borzongató, mintha a középkori alkimisták titkait szeretnénk kifürkészni. Aztán van az a szintén borzongató állítás – vagy sejtés -, hogy a zsenit és őrültet csak egy hajszál választja el egymástól. (Nézi valaki a Comedy Centralon az Agymenőket?)
Erre a kettős borzongásra épít David Auburn, amikor egy Agatha Christie-krimi feszültségteremtő képességével a matematikát – és a világot – fölforgató új matematikai képlet nyomába ered. Csakhogy itt nem bukkan föl Poirot, hogy a végén összehívja a társaságot, és mindent megnyugtatóan tisztázzon, elvarrjon minden szálat. Minden szereplőnek titka van, minden szereplő, minden szituáció próbára teszi az emberismeretünket. Közben meg mintha egy chicagói csehovi birtokon üldögélnénk: tavaszra nyár, őszre tél.
Az biztos, hogy már a fotóspróbát is muszáj volt végignézni: ha az ember egyszer kíváncsivá válik, akkor nem ereszti a történet. De ha Agatha Christie: mint Londonban, itt is működnie kell a közmegegyezésnek, hogy nem kotyogjuk ki a végét (akkor se, ha már forog a bérletes széria). Ha van egyáltalán vége, mint egy békebeli kriminek. A premier pénteken 19 órakor kezdődik a Weöres Sándor Színház Márkus Emília Termében.
Horgas Ádám pedig hamarosan Szegeden kezd, művészeti vezetői minőségben: Barnák Lászlóval együtt sikeresen pályázott a Szegedi Nemzeti Színház élére. Azért időről időre talán visszatér Szombathelyre, ahol anno az Atlantis Társulat is maradandó nyomot hagyott a közönségben.
Tényleg: Horgas Ádám Auburn-rendezése bizonyos szempontból olyan, mintha egy elsüllyedt, kincsekkel teli, titokzatos sziget titkait fürkésznénk, veszélyes zátonyok között. Indulás!