A jó pálinka segít a bölcsnek a beszédben…- és a nem bölcsnek?

A jó pálinka becsúszik a leves alá…
A jó pálinka több mint egy enervált pszichológus…
A jó pálinka ott van, ha leánykák locsognak csacska közhelyeket…
És a jó pálinka itassa magát…

December 9-én a Weöres Sándor Színház premierjének részesei – a közönség, a szereplő és érdeklődő színészek – együtt nevettek, szorongtak és feledték a bút. A kamaratermet belengő otthonos pálinka- és húsleves-szag, a mindennapi párbeszédek, az ismerős figurák tapinthatóvá tették azt a világot, amelyben a szerző-rendező, Koleszár Bazil Péter diktafonjával Budapest utcáin alámerült. Tíz éve végzett folklorisztikus gyűjtésének összegzése Sultz Sándor dramaturg átiratában került színpadra.

Aki eljön, torzításmentes tükörben láthatja meg kortársait – és saját magát. Egy iróniát, egy szomorkás pálinka-naplót a kocsmaasztalok mellől, restik pultjairól. Az egymáshoz laza szállal kapcsolódó jelenetek között a kapocs Csaba (Kálmánczhelyi Zoli), aki nyolcszázezret szeretne valakitől sürgősen kölcsönkapni, de ez a kutyát se érdekli. Útjában-keltében belebotlik mindenféle párbeszédbe, amit rögzít a mobiljával, hátha egyszer valami eladható születik belőle. A színpadon vele pálinkázik Péter Kata, Endrődy Krisztián, Senkovics Petra, Horváth Ákos, Orosz Róbert és Bajomi Nagy György, amúgy zseniális életszerűséggel.

„A pálinka … végigjárja az ereket, facsar egyet a gyomorban, aztán átbizsergeti a kezeket meg a lábakat, végül a fejben hatástalanítja a keserűséget, amit a tegnapi ivásból cipeltünk át a mába” - írja egy helyütt Háy János. És ezt éreztük a premier után, a színházból távozva mi is.

Vigyázat, veszélyes! Már az előadás közben megjelenik a vágy, aztán csak erősödik: hogy bedöntsünk a gallér mögé egyet, vastagfalú üvegpohárból.