A kis-­nagy Hamlet

2015. február 18.
Ez itt nem titkos összejövetel, hanem a Hamlet olvasópróbája a Weöres Sándor Színház színészbüféjében. Bár az összehajolásban és az odaadó, folyamatosan áramló figyelemben van valami a Holt költők társasága izgalmából.

És ahogyan Czukor Balázs a darabról, a leendő előadásról beszél, biztosak lehetünk benne, hogy a mágia működik: Shakespeare él. Sőt: lehet, hogy itt van velünk a világ legelső Hamletjének, az állítólag kissé testes Richard Burbage­nek a szelleme is.

A példányok viszont feltűnően karcsúak: Czukor Balázs és most már állandónak mondható dramaturg-­munkatársa, Khaled-­Abdo Szaida alaposan meghúzták Nádasdy Ádám Hamlet­-fordítását, amely mégis megmaradt „egésznek". Ráadásul ez a változat se szentírás. Mindenesetre nem találjuk benne például Horatiót (látszólag legalábbis), hiába keressük a sírásókat (szegény Yorick), és ebben a változatban a végül csinnadrattával bevonuló Fortinbrasnak sincs helye. Alapvető előítéletek kérdőjeleződnek meg mindjárt az első pillanatban. Mert olyan, ugye, nem létezik, hogy a Hamletről ne gondoljunk valamit. Hogy például folyton filozofál, morfondírozik, és nem cselekszik. Pedig dehogynem. A rendező most abból indul ki, hogy „Hamletnek meghal az apja, és ő ezt a helyzetet nem képes feldolgozni". Ebből a szempontból egészen személyes „elengedés­-történet" a Hamlet: „Iszonyatosan fájdalmas sztori", amely sok más mellett azt az alapkérdést veti föl, hogy „a szülők még a haláluk után is mennyire hatnak", következésképpen mit kezdjünk ezzel a hatással. Közben persze nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy van Hamlet körül „egy világ, amely nem könnyen élhető". A dán királyfi pedig „megpróbálja fölvenni a küzdelmet a világ ellen, csak nem biztos, hogy jó úton indul el".

Az őrület elég jó színházi helyzet

De elindul: „Fölveszi az őrületet és beleőrül – ennek meg kell történnie." Az őrület nem mellesleg „elég jó színházi helyzet", ráadásul a Hamletben a színház egyébként is fontos szerephez jut, a dán királyfi bizonyos szituációkban igazi színházi szakemberként, hovatovább rendezőként lép föl (tükröt tart stb.), és a darabnak ezt az adottságát Czukor Balázs szeretné maximálisan kiaknázni. (Azt tervezi, hogy bizonyos aknákat is elhelyez a játéktérben és a nézőtéren; a kettő kapcsolatának kialakítása külön érdekes feladat. Hogy aztán ezek az aknák hol, mikor, hogyan robbanhatnak ­ az majd a próbafolyamat során eldől. (Itt jön a képbe Horatió, Hamlet barátja, akinek a szerepébe most valószínűleg a néző helyeztetik. De nem kell megijedni: Horatió elsősorban tanú – aki figyel, megjegyez, megőriz. És levonja a tanulságokat?)

Balázs szándékai szerint mindenesetre „izgalmas lenne elgondolkodtatni a nézőt azon, hogy miért is járunk színházba". Ehhez azonban mindenekelőtt valahogy ki kell billenteni abból a megszokott és biztonságosnak tűnő szituációból, hogy beül a sötétbe, és végignéz egy előadást (szünettel vagy szünet nélkül). Hogy aztán a kibillentésnek, elmozdításnak miféle módjai, eszközei adódnak, majd meglátjuk. (Meg például azt is, hogy Csehov okos szemüvege megcsillan­-e a háttérben, vagy mégsem.) Az biztos, hogy sok ötlet születik az elkövetkezendő hetekben. Czukor Balázs az a típusú rendező, aki egyrészt egészen belülről éli­, elemzi­, forgatja azt a szöveget, amellyel dolgozik éppen, másrészt igazán kíváncsi a színészek véleményére. És ez a közös munka már az olvasópróbán megkezdődik.

De kikkel?

Hamlet: Burbage és Bajomi Nagy György Hamletet többnyire karcsú, magas, értelmiségi típusú fiatalembernek képzeljük el, erre kényszerít minket a színháztörténet. Főleg, hogy Hamlet legalább annyira magyar királyfi, mint amennyire dán. Arany János fordítása úgy beépült a magyar irodalomba, hogy ezen az alapon Shakespeare is valósággal magyar szerző lett. A klasszikus 19. századi fordítás után persze újabbak születtek: Shakespeare mindig „mai" kell, hogy legyen. Czukor Balázs Nádasdy Ádám fordítását választotta, nyilván nem véletlenül. Friss, élő – és azt mondják, talán a legpontosabb is. Szóval: nagy kérdés, ki legyen Hamlet. Amikor a WSSz színészbüféjében kiderül, hogy a dán királyfit ezúttal Bajomi Nagy György játssza, az valóságos heuréka­élmény. És persze egyáltalán nem azért, mert a világ legelső Hamletje, a londoni Globe híres színésze – ráadásul főrészvényese –, bizonyos Richard Burgabe szintén elég testes férfiú volt. Shakespeare minden bizonnyal az ő kedvéért írta bele a Hamletbe azt a híres passzust, amely Arany János fordításában úgy hangzik, hogy „tikkad, mert kövér". Az újabb magyar fordításokból a „testességre" utaló fordulat eltűnik; a WSSz­-példányból pláne. Mégis: van abban valami furcsa borzongatás, hogy a Vitéz Mihálynak és bohózati férjnek is kiváló (a kettő között akad is némi átfedés) Bajomi Nagy György most eljátssza Hamlet dán királyfit, méghozzá úgy, hogy ezzel visszainteget a hajdani londoni kollégának, az ős­ Hamletnek. Nem mellesleg a lényével­létezésével arra indít, hogy soha ne adjuk meg magunkat az előítéleteknek. Balázs szerint Hamletet „nem kell feltétlenül azonnal szimpatikusnak látni, az a fontos, hogy küzd – ezáltal viszont egyszer csak elkezdünk drukkolni neki".

A királygyilkos királyné ­csábító Claudiust Mertz Tibor, Hamlet anyját Csonka Szilvia, a minden lében kanál Poloniust Szabó Tibor, az őrületben társ Opheliát Sodró Eliza, a Rosenkrantz­-Guildenstern párost Kelemen Zoltán és Endrődy Krisztián játssza („a Fargóból a két csávó, két nagyon furcsa alak"); Laertes szerepében szintén Kelemen Zoltán, Osric szerepében Endrődy Krisztián tűnik föl. Kell még első színész, második színész, harmadik színész, és ennyi. Ja, és van az a kardinális kérdés, hogy mi legyen a szellemmel. Hamlet apjának szellemét Mertz Tiborra bízta Czukor Balázs. (Gyilkos és áldozat, bosszúért kiáltó apa és a trónt, asszonyt elfoglaló hamis „apapótlék" így rögtön egymásra kopírozódik.) Hogy miképpen jelenik meg a szellem a színen, még csupa homály és titok, az viszont fontos, hogy a túlvilági híradás valami módon igaz legyen – hiszen „ha nincs szellem, lehet, hogy nincs királygyilkosság sem".

Északi elfojtások

És ha homály és titok. Balázs az „északi thrillerek" mintájára képzeli el a Hamlet színpadi világát, és ehhez akár Dániában szerzett tapasztalatait is beveti (már diplomás színészként élt, tanult ott egy ideig). Reális térben játszódik a szombathelyi Hamlet, sok elfojtással a mélyben: hatalomvágy, féltékenység, érzelmi és zsigeri ambivalenciák dúlnak a jól szabályozott, rendezett, de mindig szétesni kész civilizált élet hétköznapi kulisszái mögött, vagy akkor inkább alatt. „Elindul valami őrület", aztán egyszer csak „leszakad az ég". Az égszakadás­földindulásra április elején számíthatunk: akkor lesz a Hamlet­-premier a Weöres Sándor Színház Márkus Emília Termében. A próbafolyamat megkezdődött: a színészek olvasnak, meg­-megállnak, beszélgetnek. Horváth Dániel zeneszerző és a kellékes Jenei Ági jegyzetel. Az olvasópróba véget ér, a beszélgetés folytatódik. Jó munkát, Hamlet. (Végül úgyse marad más, csak a csend.)

szerző: Vas Népe (Szerző: Ölbei Lívia)
Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.