A közös: Weöres Sándor
Meghitt gyertyafény-hangulat, őszi illat a levegőben, asztalok gyümölccsel, sült tökkel, teával - ez a kellemes összkép fogadta az érdeklődőket hétfőn az irodalmi teaházban. Dr. Bokányi Péter és Szabó Tibor gondoskodott a témáról: az irodalomtörténész érdekességeket mesélt a költőről, szerzeményeiről, a színész természetesen verselt. Avas Bendegúz és Szabó Zsolt énekelt, dobolt, furulyázott.
Közel egy évtizede a bécsi Magyar Kulturális Intézetben a magyar kultúra napján a Collegium Hungaricum aktuális rendezvénysorozatán Bokányi Péter osztrák diákoknak tartott előadást Weöres Sándorról. A gyerekek nem értették a magyar nyelvet, de a ritmusból érezték a lényeget, tudták, hogy miről szólnak a versek, mert a Weöres-költemények élnek, mindenkihez eljutnak.
Erre a ritmusosságra mutattak be az óvodában egy nem hétköznapi kísérletet: Szabó Tibor felolvasta a Bóbitát, majd a Csiribirit, két fiatal táncoshölgy - Csermelyi-Vörös Lúcia és Csermelyi-Vörös Rózsa versenytáncosok - pedig táncoltak. Egyértelműen kiderült: a zene, a ritmus ott van Weöres Sándor verseiben - csak meg kell hallani.
Akik részt vettek ezen az estén, meghallották: a hosszú télre megkapták Weöres-élményüket. Talán kitart tavaszig.
