A látszat néha csal: A kripli
Martin McDonagh: A kripli című drámája egy sötét humorú, groteszk játék egy ír szigeten, igazi íz feelinggel egy jobb sorsra érdemes fiú tragikomikus utazásáról. A darabot Ivo Krobot rendezte.
Adott egy ír sziget, ahol megállt az idő. Az emberek csendes unalomban tengetik hétköznapjaikat, változást csupán Jonnypateenmike (Szabó Tibor) hoz időnként az életükbe, aki a környék apró-cseprő, többnyire unalmas történéseiről, vagy újságokból vett érdektelen hírekről tájékoztatja pletykára éhes közönségét. Egy zárt közösségben, ahol mindenki a saját személyiségébe zárva fortyog - 1934-et írunk, televíziónak és internetnek még híre hamva sincs, hogy lépést tartsanak a világ legfrissebb eseményeivel -, valóságos felüdülést jelent, hogy a szomszéd libája elkapja a macska farkát. Nem csoda hát, hogy A kripli szereplői valamennyien torzak, ha nem testileg, akkor lelkileg. A szigetről nincs menekvés, legfeljebb csónakkal, ám annak is ára van, na meg Bobby-baba (Endrődy Krisztián)jóindulatán is múlik. Kate (Kiss Mari) és Eileen (Csonka Szilvia) a két zsémbes öreglány csendesen éldegélnek, várják a boltjukba betévedő vevőket, Jonnypateen-t a hírekkel, és mindenekelőtt unokaöccsüket, Billyt (Balogh János), akit testi hibája miatt mindenki csak Csámpás Billynek hív. Billy tisztában van a helyzetével, tudja, mit várhat az élettől, és azt is, hogy ebből a zárt közösségből nincs kitörési lehetőség. Mígnem arról értesül, hogy amerikai filmesek érkeznek a szomszéd szigetre, és szereplőket keresnek.
Billy 16 éves, imád olvasni - testi fogyatékossága miatt másra nem is igen lenne képes -, vagyis abban a korban van, amikor az ember még hisz az álmokban. Naná, hogy ő is meg akar ismerkedni a filmesekkel, hiszen így talán elmenekülhetne a szegénységből és a falubeliek gúnyolódása elől. Mert gúnyolódásból aztán kap bőven. Különösen Helen (Hartai Petra) az éles nyelvű lány bánik vele cudarul, aki nemcsak csúfolja, hanem egész lényével megvetését fejezi ki a fiú iránt, pedig nincs igazán mire felvágnia, hiszen nem véletlenül Likaskezű a beceneve, és attól sem riad vissza, ha állatokat kell eltenni láb alól. Egy valamiben mégis hasonlít Billyre, ő is elvágyódik a szigetről, akárcsak a testvére, Bartley (Matusek Attila). Bartley imádja az édességet, de kizárólag az amerikaiakat, elsősorban a „sárga haminyamit". Nos, a történet nem várt fordulatot vesz, Billy is felkerül Bobby-baba csónakjára Helennel és Bartley-val, és eljut a filmesekhez. A nagynénik erre a maguk módján reagálnak, duzzogással, önmagukba való süppedéssel.
A kripli igazi ír dráma ír zenével és feelinggel. Az „ír" érzést fokozzák a kövek, az esőkabát, a szereplők viselete. Mindenki morcos, mindenki magának való, önző, sőt talán egy kicsit gonosz is. Ez azonban csak a látszat, a felszín sokkal nagyobb mélységet takar, mint amennyit láttatni enged. Billy - szegény árva gyerekhez méltóan - folyton a szülei után kutat, a halálukat (vízbe fúltak a háborgó tengeren) firtatja, ám egyenest választ nem kap senkitől. Annyi bizonyos, hogy a szülők kövekkel megrakott zsákkal hagyták el a partot. Több variáció is lepereg a vízbefúlásukkal kapcsolatban, egy azonban biztos, nem mindenki olyan megátalkodott, mint amilyennek mutatja magát. Még Helen is tud meglepetést okozni.
A darab szerzője, Martin McDonagh ír-angol drámaíró a kortárs dráma csodagyereke 1970-ben született Londonban.16 éves korában abbahagyta tanulmányait, és idejét tévénézéssel meg rádiójátékok írásával töltötte. Nem követte siker minden lépését, hiszen a rádiójátékokból 22-tőt visszautasított a BBC. Aztán egyszer csak mégis rákacsintott a szerencse, és elérte azt, amit Shakespeare-n kívül kevesen mondhattak magukról, Londonban egyszerre négy darabját is játszották különböző színházakban. A darabjairól így nyilatkozik:
„Azért kezdtem csak el drámákat írni, mert minden mással kudarcot vallottam, ez volt az egyetlen irodalmi forma, amely megmaradt számomra. Tudtam, hogy nem írhatok regényeket, mert nincs hozzá elég jó stílusom. Emellett a filmkészítésről még mindig azt hiszem, nagyon kemény dolog. A színpadi művek a legegyszerűbb művészeti alkotások. Csak venni kell valami nyelvjárást, egy egyszerű kis történetet, néhány karaktert és már kész is van."
Bárhogy is áll a dolog, A kripli nagyszerű dráma. Benne van a hétköznapi emberek kisszerűsége, a kitörésre kész elfojtás mögött lévő igazi ember. Balogh János nem kis feladatra vállalkozott Csámpás Billy megszemélyesítésében. Egy érzékeny lelkű, testi fogyatékos fiút kellett megformáznia. Balogh remekül helytállt, minden mozdulata, rezdülése, melyből egy pillanatra sem esett ki, valósághűen adja vissza a fiút. Kissé csapzott hajával, élénk tekintetével, mankójával az örök bicebócát idézi elénk, aki jobb sorsra érdemes. S ha már Írország, nem hiányozhat a whisky, meg a krumplipálinka sem. A 90 éves tolókocsis mamus, (Vlahovics Edit) kiválóan jeleníti meg az idős, alkoholista nőt, aki számára már csak egyetlen éltető erő maradt: az ital. Kiss Mari és Csonka Szilvi is remekelnek szerepükben, mint hóbortos nagynénik. Hartai Petrának elhisszük, hogy Helen egy gonoszkodó, rossz kislány, aki akár arra is képes, hogy testvére fején összetörje a tojásokat, de vajon tényleg ilyen? Az orvos (Horváth Ákos)szintén fura figura, aki a maga módján próbálja elsimítani a dolgokat. A sziget lakónak jellemébe enged betekintést a közös filmvetítés, amikor ahelyett, hogy a filmre figyelnének, belebeszélnek és sérelmeiket hozzák elő.
A darab nyelvezete is sajátos, Varró Dániel fordítása, úgy is mondhatnánk, újra alkotása különös hangulatot idéz különös emberekkel. A drámát Ivo Krobot rendezte.
S mi lett Billyvel? Hogyan alakult a sorsa? Nem áruljuk el, nézzék meg a darabot, érdemes!