A medve nem játék

2012. március 8.
Ki gondolta volna, hogy Szabó Tibor és Horváth Meggie életében közös kapcsolódási pont a szájharmonika: mindkettejüknek édesapja játszott gyermekkorában a hangszeren.

Talán ekkor, és így kezdődött el minden. Később aztán összeértek útjaik: A pincér dalai című önálló esten mutatkozott be együtt első alkalommal a trió: Szabó Tibor, a Weöres Sándor Színház színésze, Horváth Meggie énekesnő és Peltzer Géza zenész. Ezúttal Tibke a kéthetente aktuális Színházszerda házigazdájaként két zenész társával beszélgetett.

A zenés produkcióval Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön, Tibke korábbi élőhelyén is felléptek. Hatalmas sikerrel. A Cafe Frei-ben kiderült, Meggie és Géza számára az előadás óriási próbatétel volt, hiszen zenészként nem szoktak hozzá a kötöttségekhez, ahhoz, hogy minden mozdulatnak funkciója van. Meggie elárulta: - Ha a színpadon állok, és énekelek, szeretek mindent elfelejteni körülöttem, nincs álarc, magamat adom. A pincér dalaiban nem mertem moccani, pedig a sztreccsnadrágomban csúsztam le a székről, és szívesen mosolyogtam volna, de fegyelmezettnek kellett lennem: nem rólam szólt a műsor.

Géza is hozzáfűzte a saját élményét: - Kilókat fogytam azalatt a másfél óra alatt. Nem lehetett improvizálni, minden felépítetten ment. Egyszer véletlenül rosszkor - éppen egy dramaturgiai csúcspillanatban - lapoztam a kottafüzetben. Éreztem, hogy hibáztam.

Gézáról megtudhatta a közönség, hogy sváb családból származik, szülei szintén zenéltek. A fuvola kivételével szinte minden hangszeren játszik. Egyszer egy koncert után elkérte Grencsó István szaxofonját, egész éjszaka gyakorolt, másnap már két számot el tudott fújni. Gyerekkorában tangóharmonikával kezdte. Akkoriban, a beat korszakban mindenki gitározott, kicsit idejétmúltnak tűnt Géza választása, meg nehéz is volt, de ma már beigazolódott: jó döntést hozott, hogy nem cserélte le.

Meggie - bár még nem töltötte be a 40. életévét - bármelyik pillanatban nagymamává válhat: három gyermeke közül az egyetlen lány éppen a szombathelyi kórházban fekszik, bármikor életet adhat Emíliának, Meggie első unokájának.

A kávézós esten szó esett a szerelemről. Meggie középiskolásan kapta élete első, örök emlékként megmaradó kalandját, Géza már óvodás korában lenyűgőzte a nőket. Egy kislány, akit kinézett magának, szerette a mókusokat. Géza nem sokat teketóriázott: lőtt két mogyoróevőt, majd az akkori kedvenc keksz, a Tere-fere dobozába pakolta a két állattetemet, végül odaajándékozta szíve hölgyének, aki valamiért mégsem örült a meglepetésnek.

Tibke beavatta a résztvevőket a székely hármas alaptörvénybe, miszerint a sör nem alkohol, az asszony nem ember, a medve nem játék. Szombathelyen kicsi az esély, hogy medvével találkozhat a járókelő, és Tibke is "emberként" szereti feleségét, Bálint Évát, aki augusztusra várja második gyermekük érkezését.

 

Vonatkozó cikk:

Géz' n' Gúz - Meggie és Géza volt a színházszerda vendége

Géza és Meggie: a zene a kapocs

Felelős lettél azért, amit megszelidítettél

Óránként öt-hat üzenet kell

"Durva" a Tűzvonalból

 

 

Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.