A mi Liliomunk - A főpróba után
Szabó Győző imádni valóan bunkó Liliomot gyúrt magából. Egy, az örök szerelem ígérete nélküli anti-Rómeót. Ahogy a mennyei vallatóbizottságra várva csak ült a padon, és nézett – na akkor vesztünk el végleg. Megnyerte magának és a társulatnak ezt az estét. Molnár Ferenc a gyötrelmes szerelmi tragédiát egy sajátos múlt század eleji reality-showba ágyazza, amelynek témája lehetne: „Megütöttem az asszonyt, hibáztam?” A ceremóniamester szerepében Jordán Tamás, aki mennyei kapitányként osztja a paklit, ítél elevenek helyett holtakat. Nincs menekvés, Liliom elvetemült, csak a földiek oldozhatják fel. Helyesebben mi nézők. És feloldozzuk…
Száz éve Molnár darabja megbukott. Túl jó volt ahhoz, hogy az akkori Vígszínház közönsége elviselje a tragikus gúnyt, a színpadra rajzolt nyomort. Amiben Júlia nemcsak hogy nem hercegnő, hanem csak egy szimpla Juli, ráadásul nem is kikapós, hanem csendes-rendes. Rómeónk pedig egy senkiházi hintásfiú. Ez az a világ, amit akkoriban a polgári világ nem akart látni…
Dramaturgiai csavarokról most ne szóljunk, mindenesetre Valló Péter rendezése egy ügyes húzással (átszabással) nyitva hagy egy kaput, helyesebben kinyit egy másik ajtót. Távol áll tőle a ligeti romantikázás, a cukormázas szépelgés. A vurstli világa kopottas istállószerű deszkákból tákolt, a belvárosból kiszorult más-világ. Itt nem az a sablon-romantika dominál, amire amúgy Liliom kapcsán szokás gondolni, hanem más, mélyről szóló, emberi.
A legtöbbet a színészi játékra bízza. Volt kivel dolgoznia… Szabó Győző lényéből fakadóan Liliom: belül gyenge, kívül erős. Méltó társa a törékeny Juli (Csonka Szilvi), a mélyben kőkemény kis cselédlány, és Muskátné (Kiss Mari) az érett szerelmes NŐ. Bálint Éva Marija is parádés átváltozás: a vidéki libából hogyan lesz nagyasszony. Nem tudni, Czapkó Antal átmulatott egy éjszakát, vagy a sminkesek tettek vele csodát: olyan hiteles Ficsur, hogy szinte a szagát is érezzük. Jordán Tamásra alig ismerünk rá, na és Endrődy Krisztián, a megdicsőült kisember – együgyű mosollyal az arcán, ahogy eltűnik a fellegek közt…