A szombathelyi Tartuffe-változatban lesz ötödik felvonás
Béres Attila szerencsére csak egy szezont hagyott ki Szombathelyen: a 2014/2015-ös évad Székely Csaba-ősbemutatója, a revelációval fölérő Vitéz Mihály után most Moliére-t rendez a Weöres Sándor Színházban. (Az elmúlt tíz évben olyan további jelentős előadásokat hozott létre a szombathelyi társulattal, mint például a Top Dogs vagy a Kabaré.)
Most Moliére-t rendez, bár ez így nem egészen pontos. Ahogyan az is csak féligazság, hogy Tartuffe-öt. "Moliére: Tartuffe", írta Parti Nagy Lajos. Ami nagyjából annyit tesz, hogy Parti Nagy Lajos (2006-ban) nem egyszerűen újrafordította a darabot, hanem - megtartva a cselekményt, a fordulatokat - elkészítette a saját, teljes jogú Tartuffe-változatát. A zseniális nyelvrontó, nyelvbontó nyelvújítóként számontartott Parti Nagy ízes, plasztikus, bravúrosan szellemes mai nyelven szólaltatja meg ezeket a különben örök - vagy ahogyan Béres Attila fogalmaz: archetipikus - figurákat.
Arról van szó, hogy a jómódú, családos Orgon egy szép napon befogad házába egy idegent, akivel - mit tesz isten - a templomban találkozik. Tartuffe erényes férfi, tanításait Orgon elbűvölten követi, sőt erre kényszeríti feleségét és gyermekeit is. És hiába a jó szó, észérv, hiába a hitvesi szeretet, Orgon nem hallgat másra, csak imádott Tartuffe-jére, miközben "húzza maga után a családját a szakadék széléig, sőt még azon is túl".
Kell-e mondani, hogy Moliére 1664-es darabját azonnal betiltották. Pedig Moliére céltáblája nem a vallás vagy a papság. Hanem azok, akik "az emberi gyengeséget, kiszolgáltatottságot vagy butaságot kihasználva, a hit álarcában egyéni érdekeiket érvényesítik". Így vagy úgy, hosszú harc árán, királyi beavatkozással szűnt meg a színpadi Tartuffe-tilalom. A darab rejtélyes ötödik felvonásában szintén a király tesz igazságot, mint a mesében. Ha egyszer egy vígjáték csakis happy enddel végződhet.
Parti Nagy Lajos azonban nem adja ilyen könnyen. Azt mondja, hogy számára a Tartuffe a negyedik felvonással véget ér: "(...) a színpadi befejezést tehát a szerző a mindenkori rendezőre bízza, amint ezt, akaratlanul, Moliére is tette, megírván a finoman szólva is álszent ötödik felvonást - kezdjen vele az utókor, amit akar. Szerző el kell mondja, hogy többféle, hosszabb-rövidebb írott véggel kísérletezett, végül mindegyiket hamisnak, beszédesen gyengének találta a néma záróképhez képest: ott ül a család az üres színpadon, túl hisztérián, túl érzelmeken, túl apátián, összepakolva várja a speditőrt. Orgon motyog, vagy már nem is motyog, némán üldögél, mint a pakkok egyike.
Nem a házából, a saját életéből rámolta ki magát. Se a csoda nem jön, se a végrehajtó. Ami jön, az a - függöny." Azért azzal a függönnyel várjunk egy kicsit. Béres Attila él a szerző (szerzők) által fölkínált lehetőséggel: azt ígéri, hogy a szombathelyi Tartuffe-változatban lesz ötödik felvonás. Megjön a speditőr? Május 5-én, a premieren kiderül.
Íme a család az asztal körül. Tartuffe: Mertz Tibor, a címszereplő. Orgon szerepében Bajomi Nagy György. Orgon felesége: Nagy Cili. Orgonék Mariane lánya: Edvi Henrietta. Mariane szerelme: Kenderes Csaba. Mariane komornája: Csonka Szilvia (ő is visszatérő, kislánya születése után!). Orgon fia: Jámbor Nándor. Orgon anyja: Németh Judit. Orgon sógora: Orosz Róbert. Plusz Tartuffe titkára: Matusek Attila. És persze Loyal Ignác végrehajtó: Kelemen Zoltán. Meg a rügyező remény, hogy - amint Parti Nagy Lajos valamelyik szereplő szájába adja - "egy Tartuffe se tart örökké".