„Ami a leves alá becsúszik…” – beszélgetés Jó pálinka előtt és után
A Jó pálinka… műfaji meghatározás szerint „irónia”, élet- pálinka- és húsleves-szagú dokumentarista kocsma-színház. Tíz éve sikerdarab, éveken át futott a Merlinben (többek között két szombathelyi színésszel: Horváth Ákossal és Orosz Robival, akik most is játszanak), legutóbb a Budaörsi Játékszín vitte színre. Koleszár Bazil Péter fergeteges realityjét most a Weöres Sándor Színház is műsorra tűzte. A premier hetében vagyunk, egy délutáni próba után a Jó pálinka... két antihősével: Horváth Ákossal és Bajomi Nagy Györggyel beszélgettünk. Pálinka nélkül, de kedélyesen.
- Ákos (Orosz Robival együtt) már a Merlin Színház-béli ősbemutatóban is játszott. A legenda szerint a darab úgy született meg, hogy a rendező Koleszár Bazil Péter hosszú hónapokon át diktafonnal járta a várost, a felvett élőbeszédekből íródott a darab.
- Bajomi Nagy György (BNGY): Ahogy a főszereplő Csabi (Kálmánchelyi Zoltán), Bazil is tényleg ugyanúgy járt-kelt a világban, diktafonnal a zsebében, kocsmáról kocsmára.
- Horváth Ákos (HÁ): Jordánnak volt egy nagyon régi ötlete, egy kocsmaasztal alá betenni egy diktafont, és azt ott folyó beszélgetéseket felvenni, leírni és színpadra állítani. Bazil ebből merítette az ötletet. De nem egy asztalnál rögzített csak felvételeket, hanem különböző kocsmai és egyéb szituációkban. Például a számlás jelenetet ma is élő magyar színészek adták elő, élőben, vagy a családi asztalnál a vasárnapi ebéd-jelenet diskurzusa is megtörtént. Vagy a Merlinnel szemben volt egy kis kocsma - ott vette fel a rendező a kőművesek jelenetét.
- Mennyiben lett más az előadás a tíz évvel ezelőttihez képest? Az alapanyag ugyanaz…
- HÁ: Természetesen sokat változott, idősebbek lettünk (vagy fiatalabbak:), érettebbek a dialógusok is. Máshová helyeződtek a hangsúlyok, mások a meghatározó figurák, új szereplők léptek be, egészen különböző karakterekkel, más szerepfelfogásban.
- Mi tartja életben ezt a sztorit?
- HÁ: A siker. Ennek köszönhető, hogy több mint száz előadást megért. A Merlines előadásoknak saját rajongótáboruk volt. Dr. Hargitai András állatorvos, egykori világklasszis úszó háromszor is megnézte, különböző csapatokat gyűjtött maga köré, mondván, ezt muszáj másoknak is megmutatni.
- Ákossal és Orosz Robival ellentétben te, Gyuri tíz éves lemaradásban vagy. Milyen volt próbálni velük?
- BNGY: Ez azért nincs egészen így, nem volt számomra sem ismeretlen a darab, ugyanis két hónapja mutattuk be a Budaörsi Játékszínben. Ott viszont más szereplőket játszom, kivétel a kőműves-jelenet.
Egyébként amióta én színházat csinálok, semmit nem tanultam meg olyan nehezen, mint épp ezt a kőműves párbeszédet, a két részeg dialógusát. A szöveget semmihez nem lehet kötni, ez a két ember gyakorlatilag tíz-tizenöt percen keresztül össze-vissza beszél.
-Az első jelenet: a gén-manipulátorok párbeszédénél nehezebbet aligha tudok elképzelni.
- BNGY: Az is egy nehéz szöveg, de legalább zárt szerkezetű, tizenöt mondatot pedig, ha azok kapcsolódnak egymáshoz, meg lehet tanulni. De amikor szereped szerint össze-vissza makogsz, az halálos: deeee, meg nee…
- HÁ: Ezeket tényleg nagyon pontosan meg kellett tanulni.
- Nincs tere az improvizációnak? Pedig spontánok a párbeszédek.
- BNGY: Rendkívül zavaros az egész, ha felborítod a szerkezetét, akkor magadra vethetsz, soha sem keveredsz ki belőle.
- HÁ: Talán a próbafolyamat elején ha egy-egy mondatot beleírtunk, ami segítette a megértést. Ha az eredeti szöveg elakadt, vagy vakvágányra ment, akkor segítettünk egy kicsit. Egyébként a darab Sultz Sándor drámaíró érdeme is, ő volt a dramaturgja.
- BNGY: Úgy tudom ide járt Szombathelyre, egyetemre. Ő találta ki, hogy a Csaba-szál menjen végig, kösse össze a jeleneteket, mert nincs egy olyan diktafon-felvétel, ami annyira kerek lenne, hogy egy történetet rá lehessen építeni.
- A darab születésekor a rendező és a dramaturg mennyire nyúlt bele az eredeti nyersanyagba? Hallottátok ezeket a felvételeket?
- HÁ: Igen. Sokkal hosszabb volt a nyersanyag, amit aztán keményen megvágtak, kihúztak mondatokat, sűríteni kellett. Például a két részeg kőműves egész éjszaka beszélgetett. Ebből lett 10 erős perc, egy balladai sűrűségű jelenet.
- A különböző jeleneteket egy dolog biztosan összeköti, a pálinka. A néző is rákíván. Nehéz elképzelni egy idő után, hogy abban a stampedliben nem jóféle szilva vagy körte van…
- HÁ: Ahogy a Farm bétében hamburgerezünk, itt megiszunk vagy 10-15 felest, ezt bírni kell:). Kemény szakma a miénk:).
- BNGY: Csak bírjuk testileg:)
- HÁ: Tényleg rengeteg munka van benne, főként a májnak:) Gondolj bele, azoknak, akik több karaktert is játszanak, hányszor kell újra és újra berúgniuk:)
Az az ötlet, hogy a pálinka legyen az összekötő kapocs, csak később született meg. Először más ital jött számításba, de aztán megvilágosodtak az alkotók: a magyar pálinkás nép. Az eredeti hangfelvételen egyébként valóban elhangzott ez a mondat: „A jó pálinka itassa magát”- nagyon hangulatos cím lett belőle.
- BNGY: Most csak próbát láttál, de az előadásokon a színpadon igazi pálinkaszag lesz, és valódi húsleves-szag terjeng majd a levegőben. Valódi illatszínház:)
- HÁ: Egyedül szex nincs, más minden...
- Alkoholistát játszani jól, egyik legnehezebb színészi kihívásnak tartom. Gyurinál azt csodáltam, hányféle különböző arckifejezés kíséretében képes azt a felest lenyomni a torkán.
- BNGY: Pedig nem is iszom pálinkát, mert kocsival vagyok:) De ittam már életemben eleget.
- HÁ: Ráadásul minden karakter iszik, de máshogy iszik, vagy ugyanúgy, csak máshol.
- A kocsmát egy kocsmában még nem játszottátok?
- HÁ: Nem.
- BNGY: Ott talán nem is érdekelne senkit.
- HÁ: Viszont játszottuk börtönben, nagyon fegyelmezett volt a közönség.
- BNGY: Nem nagyon röhögtek?
- HÁ: Nagyon röhögtek, de nagyon fegyelmezetten ültek.:) Az egyik legnagyobb poén az volt, amikor a számlás jelenetben, amikor a többiek szövegéből kiderül, hogy Csabi nem hozta el a pénzt, én megkérdezem: „Megverjem? Én szívesen megverem.” A börtönben erre vastapsot kaptam, nagyon szerették.
- Most a próbán sem bírtátok ki nevetés nélkül. Gondolom jókat röhögtetek egymáson a legelején.
- HÁ: Sajnos nem csak az elején.
- BNGY: Azok a nagyon buta nézések, amikkel egymást bombázzuk, azért azt nehéz nevetés nélkül kibírni.
- Kifejezetten jó a zene.
- HÁ: Ugyanaz maradt, mint a Merlines ősbemutatón. Szerintem is telitalálat, nem is nevezném zenének, zenei effektek, amelyek nagyon jól aláfestik a jelenetek közötti üresjáratokat.
A fiúk búcsúzóul diktafonba mondják, mit üzennek:
„Szombathelyen ezzel az előadással az egyetemistákat, és a fiatalokat is szeretnénk megcélozni, hogy ők is eljöjjenek hozzánk. Nagyon bízunk benne, hogy ez az ő nyelvük, az ő stílusuk, és nagyon megszeretik majd. Tényleg várunk mindenkit!”