Apák és fiúk a színházban
Burkon László, az est házigazdája előbb dr. Szipőcs Jenő egykori derkovitsi körzeti orvost, későbbi üzem-, jelenlegi foglalkozásegészségügyi szakfőorvost szólította a pódiumra, miután bejelentette, hogy a főorvos úr szakmai munkásságáért a múlt héten az egészségügyben adható egyik legmagasabb kitüntetést, a Batthyány-Strattmann László-díjat vehette át az egészségügyi minisztertől. Egy másik aktualitása is volt a beszélgetőpartnerek kiválasztásának, mégpedig a Magyar Tudomány Napja. A fiú, dr. Szipőcs Róbert - villamosmérnök, lézerfizikus, az MTA KFKI kutatója - ugyanis az egyik legfiatalabb és legsikeresebb magyar tudós, feltaláló, aki - szombathelyi lévén - annak idején a Nagy Lajos Gimnáziumban végzett, osztálytársai közül többen el is jöttek a beszélgetésre. (Csakúgy, mint az apa pályatársai, kollégái, így a klub ezúttal is csaknem kicsinek bizonyult.)
A párbeszéd kiindulópontja a Zala megyei kistelepülés, Szentkozmadombja volt, itt született dr. Szipőcs Jenő, innen vezetett az útja előbb Zalaegerszegre, majd Pécsre, aztán a hatvanas években Szombathelyre, ahonnét ma is rendszeresen visszajár szülőfalujába, ahol gyakran népes társaságot lát vendégül a szülői házban. S ez a meghitt hangulatú ház a gyűjtőpontja az egész Szipőcs családnak, ha tehetik, hétvégenként együtt van itt az egész rokonság. Talán ez az egyik oka annak, hogy bár hívták és meg is tehetné, dr. Szipőcs Róbert mégsem külföldön, hanem - még ha időnként nehezebb körülmények között is, mégis - inkább itthon folytatja tudományos munkásságát. Mert a család nem csak összekötő kapocs, hanem felelősség is - fogalmazott a fiatal tudós.
Az est közreműködői ugyancsak apa és fia, Kiss Barna kürtművész és Kiss Márton Balázs zongoraművész voltak, akik azzal is erősítették a családias légkört, hogy olyan zeneszámot is előadtak az értő közönségnek, amit fiú írt az apjának. Végül valaki meg is jegyezte: szerencsés lenne, ha egy másik alkalommal arra érdemes anyák és lányaik is meghívást kapnának a Szóról szóra programjába.