Az improvizáció zsonglőrei

Az illatos kávé mellé ezen az estén is elementáris erejű RögtönÖzön és önfeledt nevetés járt.

Közel másfél évvel ezelőtt Sziszi (Vass Szilárd), a rögtönzés szombathelyi nagymestere, a mosollyal és kacagással gyógyító komédiás improvizációs kalandorképzőt indított. Iránymutatásával színésztársai hónapról hónapra feladják a rendezői színjátszás megszokott biztonságát, s néznek szembe az ismeretlennel; a spontaneitás, a fantázia, a szabad asszociációk játékos áradásával. Ez a játék csakis a hirtelen támadt ötletekre, a pillanatnyi érzésekre apellál. Nincsenek rendezői utasítások, nincs megfelelési kényszer, nincs elvárás, nincs határ; egy keret van csupán (egy helyszín, egy esemény, egy instrukció), amelynek mentén újrateremtődik a világ. S ott állnak ők, a játékosok a színpadon, ami valójában már nem is színpad: egy mozi, egy vadnyugati kocsma, egy temető, egy kozmetika, egy tüntetőkkel teli utca, esetleg egy televízióstúdió.

Csapatmunka ez; a játékos a társakra összpontosít, követi minden rezdülésüket, folytatja mozdulataikat, megragadja ötleteiket, a maga képére formálja azokat, ezáltal teremti meg a spontaneitásban önmagát. Fokozott jelenlétet igényel, kreativitást; arra inspirál, hogy a játékos a pillanatban érzékelje a lehetőségeket, s szabadon éljen azokkal. Így válik minden játékos teremtővé. A szellem és a lélek játékos edzése ez, s játékos felfedezése az emberi léleknek.

Vass Szilárd az improvizációs játékok széles tárházával rendelkezik. Bár hónapról hónapra vannak ismerős játékok, mindig van új a tarsolyában. Aki lemaradt róla, fotóinkon és videónkon megnézheti, hogyan zsonglőrködtek a szombathelyi színház színművészei a Café Frei színpadán.