Az Üveghegyen innen

2014. február 17.

Kiss Miklós üvegtervező iparművész volt a Miért szép? sorozat legutóbbi vendége. A rendezvénynek Radnóti özvegyének halála adott szomorú aktualitást.

Lássuk be, még alaposan innen vagyunk az Üveghegyen – alig-alig tudunk valamit az üvegművészetről, arról, hogy mennyi szín, forma csalogatható ki ebből anyagból, ha értő kezek közé kerül, és az alkotónak szíve és fantáziája is van. Erről mindenkit egy perc alatt meggyőz az a kiállítás, ami a Weöres Sándor Színház előterében még egy hónapig megtekinthető. A kiállítás középpontjában álló mű magát a színházat ábrázolja: a lehulló-felemelkedő függöny varázsát, titkát jégszerű üvegből. Az alkotó nyilván ezzel köszönte meg a lehetőséget. Szerintem jó lenne, ha ez a mű már itt is maradna mementónak, fátyolos, de érthető üzenetnek az Üveghegyen túlról, ahonnét ennek az érzékeny, törékeny anyagnak a mestere érkezett. A valóságban azért nem túl messziről, a Veszprém megyei Magyarpolányból jött, ott készült az őt bemutató, a Kaczmarski-Oroszy „szerzőpáros” által elkészített film is. A burleszkes elemekkel szigorúan vidámmá gyúrt kisfilm elismerésre méltó alapossággal tárja fel a technológiai részleteket. A mester nem is titkolt el semmit, amit tud erről szakmáról. Maga tapogatta ki, szenvedte végig a tudást, mégsem akarja a sírba vinni – talán ezzel is megüzenve, hogy nem bánná, ha lennének követői. Ilyen nagy tudású, szerény alkotótól elvárás, hogy ne legyen a szavak embere. Ennek tökéletesen meg is felelt a film előtti-utáni beszélgetés során Kiss Miklós. Oroszy Csaba szinte kiskanállal adagolta a szájába a szavakat, mert mégiscsak el kell mondani a publikumnak, hol született, merre kanyargott élete fonala míg Marosvásárhelyről Magyarpolányba ért.

A szavak emberei – Jordán Tamás, Fűzfa Balázs, Mérei Tamás – közben a nap szomorú aktualitásáról, Gyarmati Fanninak, Radnóti özvegyének haláláról, a fiatalon meggyilkolt költőről, a holokausztról beszélt, verselt, idézett zenei műveket. Az üvegtervezés és az iparművészet ettől messze esik, de azért össze lehetett rakni ezt az estét is.

A Miért szép? különben is erről szól: van egy központi téma, egy alkotóművész – a színész, az irodalmár, a zenész pedig közben beszélget, versel, muzsikát játszik be a közönségnek – nem feltétlenül pontosan arról, amit a képzőművész képvisel. Mint egy baráti társaság vasárnap délelőtt a kávéházban: derűsen, kedvesen, nevetgélve és szórakoztató módon.

És közben meg-megcsillan a keresett esztétikai kategória is. Azé lesz, aki meglátja, meghallja, markába veszi, hazaviszi.