Bokrétaünnep, a szakma üdvözletével
Színházba járunk. (Ugye, milyen egyszerűnek tűnik kimondani?) Hétfőn este Jordán Tamás, a kolléga és jóbarát hívására eljött Szombathelyre a színházi szakma válogatottja - úgymint Bálint András, Benkő László, Csankó Tamás, Csankó Zoltán, Darvas Ferenc, Haumann Péter, Horváth Charlie, Huzella Péter, a Kaláka, Kern András, Lázár Kati, Mácsai Pál, Rátóti Zoltán, Schell Judit, Schmied Zoltán, Sebő Ferencék, Stohl András, Udvaros Dorottya -, osztozni a színháznyitás örömében: Jordán Tamással és a közönséggel. Az influenza miatt szobafogságra ítélt Törőcsik Mari a hangja által volt jelen; a szombathelyi társulatból Németh Judit, Kelemen Zoltán, valamint Lévai Timi, Poppre Ádám és Unger Tünde lépett színpadra. A Bokrétaünnepre rögtönzött gála után - mint a Premier-bérletes Tragédia-bemutatón - állva tapsoltak a nézők, fülükben Haumann Péter Petőfi-szuszogásának emlékével: Úgy jóllaktam, hogy még! De mint tudjuk, aki egyszer jóllakott, utána még több jót kíván - ezentúl nincs menekvés.
Mondhatnánk persze azt is Madách után, hogy a gép forog, az alkotó pihen - de ez csak a látszat, hiszen Jordán Tamás színházigazgató egyrészt ünnepelt, másrészt tevékeny házigazda a Bokrétaünnepen: a színpadszéli fotelből is folyton ugrásra készen, fegyelmezetten és el-elérzékenyülve kíséri figyelemmel az eseményeket. Mellette Stohl András, az est műsorvezetője foglal helyet. A színpad másik oldalán Kiss Mari és Trokán Péter fogadja a vendégeket, rövid beszélgetésre. És bár hamar kiderül, hogy a mégoly rövid kérdezősködésre sincs idő, azt is jó nézni, ahogy a házigazdák és a műsorvezető a fellépő kollégákat nézik; amint énekelnek, verset mondanak - vagy éppen elfognak néhány levelet. Ez itt az édenkert (jó, lehet, hogy a pálmafás vidék) maga: a Tragédia-díszlet facsoportjai és a hatalmas vetítővászon ezen az estén is játszanak.
Az a legszebb, ahogy Lázár Kati a múltba való vágyakozás hiábavalóságáról, valaha volt konflisokról és néhai Puskin úrról énekel - és a végén mégis, mégis: testet ölt a dalban az a múltbeli konflis. Meg az a legszebb, ahogy Charlie mindenféle zenei aláfestés nélkül belereszeli a mikrofonba, hogy könnyű álmot hozzon az éj . Meg az, ahogy Haumann Péter - kifejezetten Jordán Tamás kérésére - az Ebéd után mellé elmond egy másik Petőfi-verset is, a Levél egy színészbarátomhoz címűt. És föltétlenül az a legszebb, ahogy Bálint András Babits Mihály Esti kérdését mondja (mint valami őszülő halántékú Ádám és Lucifer egy személyben). És persze az, ahogyan Schell Judit és Schmied Zoltán - kisgyerekes szülői minőségükben is - elmondanak egyet-egyet Varró Dániel korszerű mondókáiból. Meg az, ahogy Kern András már megint elfog néhány, ezúttal Jordán Tamásnak címzett levelet - a feladó Kállai Ferenc, Darvas Iván Páger Antal -, aztán a végén saját hangján is sok sikert kíván a szombathelyi színháznak: Barátod, Kern Andris. És ha mindez nem volna elég, akkor jön és betölti teret a Díva, Udvaros Dorottya - és Sekszpír Viliamról énekel. Micsináljunk: lassan éjjeli fél tizenkettő, és még mindig van másik, még mindig érkezik egy újabb legjobb meg legszebb.
Aztán persze a paradicsomból való kiűzetésnek is eljön az ideje: fagyos a téli éjszaka. De a paradicsom köztudottan az a hely, ahova az ember mindig visszavágyik. Jó, ha van hova.