Döme a mindenes

-Két hete egy eredeti kínai vendéglővel rukkoltál elő Szombathelyen, a Wokkal. Honnan jött az ötlet?

- A Paprika TV-ben volt egy sorozatom, ahol külföldi szakácsokat mutattunk be. Ott találkoztam egy fiatal kínaival, akinek két étterme is volt Pesten. Az egyik a Lanzhou, a nyolcadik kerület közepén, egy gasztronómiailag utánozhatatlan hely. Erről először a Népszabadságban, a Witmann fiúk étteremkritikájában olvastam, szokásukkal ellentétben agyondicsérték. Kíváncsi lettem rá. Annyira belső kínai volt, hogy még az étlapot is csak kínaiul lehetett olvasni. Magyar nem igen járt ide, később a külföldi turisták zarándokhelye lett. Szóval elmentem megnézni, és annyira beleszerettem, hogy utána minden barátomat odacipeltem. A Lanzhou-nak időközben egy hölgy lett a tulajdonosa, aki nem törődik az étteremmel. Ezért is gondoltam, hogy keresek a kínai főszakácsnak és tésztamesternek egy méltóbb helyet. Nem mellesleg szerettem volna végre Szombathelyen is egy jó kínait enni…

- Miért éppen kínai?

-Ahogy ők az étellel bánnak, azt nem lehet összehasonlítani egyetlen nemzet konyhájával sem! A legszabadabb konyha, minden állat minden testrészét feldolgozzák. Ez a tradícióikból fakad: ha 17-en leülnek egy baráti társasággal, akkor ott 17 fogás van, és mindenki eszik mindenkiéből. A régi császári konyhában a szakács egy évben ugyanazt az ételt kétszer nem főzhette, mert halállal lakolt érte. Ha utánaszámolunk: ez több ezer ételt jelent. És különbözőt. Nagyon merészek.

- Most kezdődött az évad, rendezel, hogy van időd az étteremre is?

- A vendéglő megnyitása nem vett el sok időmet. Amúgy csendestárs vagyok benne.

Decemberre kész a Czukor Show filmváltozata

- Közben forgattál egy filmet a Czukor Show-ból.

- Május végén úgy tűnt, a nyáron biztos nem állhatunk neki, majd csak novemberben. Tíz nap múlva mégis hívtak: forgathatunk. Addigra a Duna TV-n elvállaltam egy sorozatot a hazai gyógyfürdőkről. Sűrű hónapok következtek.

- A filmmel hogy állsz?

- Várom a hangos képet. A lécet megugrottuk, ez már a nyersanyagból látszik. Az viszont, hogy milyen lesz, majd csak a végső vágás után derül ki.

- A filmszemlére elkészültök?

- Hogyne, decemberre végzünk. Februárban vagy márciusban, legkésőbb jövő ősszel már a hazai mozikba kerül. A két producerünk keményen dolgozik ezen.

- Mennyire tértetek el az eredeti darabtól, amit itt Szombathelyen 2007-ben a Kamara Savariában rendeztél?

- Az ötlet eredendően filmre született, így először a forgatókönyvet írtam meg. Maga a kibeszélő-show azonban, amely a darab formai alapját adja, csak fele lesz a filmes sztorinak. A másik részben azt a társaságot mutatjuk be, akik ezt a kereskedelmi tv-t működtetik, akik a tragédiából hasznot húznak, és bedarálják a szerencsétleneket. Sokkal nagyobb szerepe lesz a műsorvezetőnek, Balázsnak, Sanyinak, aki működteti a show-t. Van egy tv-igazgató, akit Árpa Attila alakít. Nagyon jól hozza a figurát, a magyar néző szét nem szedi, mi igaz belőle, és mi nem.

- Eredetileg nem úgy volt, hogy Kamarás Iván játssza a tévés nagyfőnököt?

- A filmtervben valóban az első szereplőm Iván volt. Szerette volna megcsinálni, várt rá másfél évet, de mivel senki sem tudta mikor forgathatunk, közben aláírt egy másik szerződést. Aztán már semmiképpen sem akartam Iván helyére színészt. Ezért is lett végül szerencsénk Árpa Attilával.

- Az egyik mellékszereplő, Szabados Misi „Imre Bélája” nemrég a Vidor fesztiválon első díjat nyert.

- És képzelheted, tudta, hogy nyerni fog! Már tavaly, amikor a Poszton Anger Zsolt és Vasvári Emese elhozták az első helyezést, akkor mondta, neki a Vidorra kell mennie. Tudta, a vígjátékok fesztiválján befutó lesz.
Egyébként gyanítom, a Czukor show az a legkevesebbet játszott darab, amely élete során a legtöbb díjat söpört be: a Volton is elvittünk minden létező kategóriában minden díjat. Mondtuk is, addig játszunk, amíg Péter Kata és Csonka Szilvi nem nyer valamit. Pedig jó, ha tizenöt előadást lement belőle.

- Játsszátok még?

- Ez a darab még abban a struktúrában készült, amikor Szombathelyen nem volt állandó társulat. Anger Zsolt jelenleg Kölnben dolgozik, de a többiekkel sem könnyű összehangolni a munkát.

- Nem vehetné át a szerepét valaki más a társulatból?

- Lehetetlen, belehalna, de nem is akarnám.

- Pár hete már az új évad kamaradarabját, a Farm Bt-t próbáljátok. Hogy álltok? Hasonló nagy durranásra számíthatunk, mint anno a Czukor Show volt?

- Ilyen stádiumban még nem tudom reálisan megítélni, nem látom kívülről. Azt is el tudom képzelni, hogy imádni fogják, de azt is, hogy senki sem fogja érteni. Majd a bemutatón kiderül. Hőseink pornófilmesek, akiket rútul kihasználnak, becsapnak. Fellázadnak, új céget alapítanak, ahol a régi főnökök lesznek a beosztottak. Elhatározzák, hogy művészfilmet forgatnak. Aztán, ahogy lenni szokott: a brigád szétfúrja egymást.

- A rendezéseidben elengedhetetlenek a kamerával rögzített filmes elemek. Itt ez egy pornós-művészfilmes vonal lesz?

- Remekül lehet használni a Szerelmes Balázsban már bevált speciális videotechnikát. Most viszont teljesen másként fogjuk ezt alkalmazni. A nézőknek olyan érzésük lesz, mintha egy vezérlőben ülnének. Mindent, ami történik, egyrészt rögtön élőben, másrészt a kamerán keresztül láthatják. Két inger éri őket egyszerre: a színpadi és a filmes.

- A munkamódszered is maradt a régi? Most is közösen dolgozzátok át a szöveget?

- Így az elején még szabadon ötletelünk, ülünk és írunk, aztán megegyezünk egy végleges szövegben. Nekem ez a munkamódszerem. Nálam ami egyedül adott, az a szerkezeti váz. Van amikor egy erős formai elképzelés vezérel, és azt követem, máskor épp fordítva: a tartalomhoz keresem az ideális formát. A Cukor Shownál tudtam, hogy egy kibeszélő-showt akarok a színpadon látni. A forma adott volt, a tartalmat viszont a színészek maguk választhatták ki. Az első próbán eldönthették, mit akarnak játszani: Iphigéniát (Eladtam a lányom veséjét), Liliomot (16 éve meghaltam, de ma visszajöttem) vagy Boldogtalanokat. Ők Füst Milánra szavaztak.

- A tavalyi kamaradarabotok, a Szerelmes Balázs sem volt könnyen emészthető. Milyen visszhangja van?

- Ahogy hallom, kétféle reakció volt: vagy nem tudtak vele mit kezdeni, vagy rajongtak érte, és az előadás után még napokkal is képesek voltak rajta vitatkozni. Érdemes lenne újra összerakni, szeretnék máshol is látni, de itt Szombathelyen már nem biztos, hogy újra műsoron lesz. Amúgy negyvenkét előadás ment belőle, ami azért nem egy rossz szám.

- A tavalyi szezon nyitódarabja, a 9700 nagy mérföldkő volt nem csak a frissen alakult színház, hanem a te életedben is. Ekkora feladat, bizonyítási kényszer, nagy súly lehetett.

- Én sokkal egyszerűbben gondolkodom. Szerintem teljesen mindegy, színházban, filmben, vagy televízióban dolgozom, alapjában véve mindegyik a kommunikációról szól. A ma ismert kommunikációs formák közül a legbonyolultabbat, a filmet tanultam. Ez bonyolultabb a színész, a színházi rendező, a tv-bemondó és rendező dolgánál. Nem egy lépcsővel, nyolccal, ezt tapasztalatból mondom. A 9700 kapcsán úgy álltam neki a feladatnak, hogy van egy munka, amit meg kell oldani. Számomra a leginkább az volt szokatlan, hogy megrendelésre készült. Általában úgy dolgozom, valami eszembe jut, aztán megtalálom hozzá a megfelelő kommunikációs csatornát. Volt nekem rázósabb munkám is, például huszonöt évesen csináltam egy hatvanmilliós produkciót. Aztán a 72 perces tv-show 40. percében a forgatáson elfogyott a pénz. Ilyenkor mi van?

- Érdekes ez, mert a szakma is hajlamos ezeket a műfajokat élesen különválasztani.

- Megkockáztatom, mindegyik alapja a betű. A filmrendezők a legjobban akkor járnának, ha először újságírást tanulnának, hogy képesek legyenek megírni egy hírt arról, miről fog szólni a filmjük. Ma a magyar filmrendezők, tisztelet a kivételnek, ennél az első kérdésnél megbuknának. Nem tudsz belőlük kihámozni egy állítást…

- Egyszóval, ha a karriered újra kezdenéd, akkor is tanulnál újságírást, lennél televíziós, járnál színházi stúdióba, aztán jöhetne a filmrendezés.

- Azért kihagynék egy-két felesleges lépcsőfokot. Azt is meggondolnám, hogy főiskolára menjek-e, mert a szakmát munka közben tanultam meg.
Először a Bárka Színháznál voltam ösztöndíjas színész. Öt évig játszottam ott, közben, a negyedik-ötödik évben már irogattam is, sajtós lettem. Elvégeztem két újságíróiskolát, fél év után már a Duna TV-nek dolgoztam. Később az M1-nek portréfilmeket szerkesztettem, és rendeztem.

- Melyik műfajt szereted leginkább: a TV-t, a filmet vagy a színházat?

- Azt hiszem a tévézést. Hívnak sokfelé, de nagyon megválogatom, hol mit vállalok el. Dolgozhattam volna kereskedelmi csatornán is, csinálhattam volna ott is főzőműsort, de nem akartam. A TV Paprikánál az volt a meggyőző, hogy azt csinálhattam, amit én akarok. Őket én tematikus csatornának kezelem, nem kereskedelminek.

„Gyerekkoromtól szakács akartam lenni..”

- Dolgozol még a TV Paprikának?

- Nyúznak, hogy forgassak újra velük. Egy húszrészes sorozatból elkezdtünk négy részt, de egy szakmai vita miatt félbeszakadt a munka. Most hívtak, szeretnék befejezni. Majd meglátom. Be kell vallanom, meglehetősen lojális vagyok velük, mert remek dolognak tartom, hogy létezik egy magyar nyelvű tematikus gasztronómiai csatorna, főként, hogy én tényleg imádok főzni, és egy haspók vagyok.

- Pedig te az Orlayban kereskedelmi szakon végeztél, Krisztián (Endrődy), és Hujber Feri volt szakács.

- De én már kiskoromban jobban főztem, mint Krisztián:) Gyerekkoromtól szakács akartam lenni, de valahogy mégsem lettem.

- Magadnak, családnak, barátoknak is gyakran főzöl? Mi a specialitásod?

- Igen, a füstölt marhanyelv, tormával és tejszínnel. Magam találtam ki, nagyon finom. Egyszer már a társulatnak is főztem. Amúgy leveseket szeretek a legjobban készíteni…

- Szakácskönyvet nem írsz?

- Kozi ( a TV Paprikában ő volt Döme főzőtársa) már csinálja, írja ki a Gasztropuccs legjobb receptjeit.

- A Farm BT. után milyen új dolognak állsz neki?

- Jövő tavasszal elkezdjük írni 9701-et, ha lesz új épület, ez lesz az új bemutató.

- Úgy tudom, hogy bár úgy volt, a 9700-at Egressy Zoltán írja, nagy részben mégis a te munkád lett.

- Igen, Egressy inkább a dramaturgja volt. Sokat segített nekem az első rész összeállításban. A második felvonást már nem tudta annyira ügyesen összerendezni, ahhoz neki is itt kellett volna lennie a próbákon, úgyhogy az már ténylegesen rám maradt.