Egy asztalnál Luciferrel

Ahogy az már köztudott: 2011. január 21-én a Weöres Sándor Színház Premier-bérletesei nézhetik meg Az ember tragédiáját az Akacs Mihály utcai vadonatúj (minden szögletében átalakított) színházban, Jordán Tamás rendezésében. A protokolláris - európai figyelmet vonzó - avató ünnepség január 22-én lesz. (Elsején megkezdődik Magyarország soros EU-elnöksége, Szombathely neve pedig szerepel a hivatalos programsorban.) Tegnap még az MMIK 251-es termében próbáltak a Madách-mű főszereplői: Ádám, Éva és Lucifer.

De előbb egy kávé a büfében; sőt, nem csak kávé: az Ádám kedvéért Szombathelyre szerződött Szabó Győző egész teakészletet vesz elő, és a direkt neki előkészített üvegkancsóban készíti el a saját, külön bejáratú teakeverékét, legalább háromféle teából. Még néhány perc, és máris az Úr hangja szól - ezúttal Jordán Tamás tolmácsolásában -, aztán rögtön Lucifer - Mertz Tibor - replikázik: "...mi tessék rajta?" Mármint a világon, amelyben a Teremtő gyönyörködik éppen. ( Emlékszünk: "Be van fejezve a nagy mű, igen. / a gép forog, az alkotó pihen." )

De Lucifer nem hagyja magát - és az a helyzet, hogy hibátlan az érvelése: Az élet mellett ott van a halál, / A boldogságnál a lehangolás, / A fénynél árnyék, kétség és remény. - / Ott állok, látod, hol te, mindenütt (...) Most még az asztalnál ülnek mindannyian, és mégis: a szöveg egyszer csak élni kezd. Talán az a végtelen, mégiscsak belénk ivódott ismerősség teszi: a Tragédia nem egy mondata, fordulata tényleg a köznyelv, a mindennapi élet részévé vált; sokszor úgy idézzük, hogy nem is tudjuk, honnan való. De annak, hogy a szöveg a próba-asztalnál is életre kel, van valami más oka is. Nagy valószínűség szerint olyasmi történik itt és most, mint amikor Jordán Tamás elkezd József Attila-verseket mondani. Úgy mondja, mintha jelen lenne a Másik (és jelen is van); úgy mondja, mintha beszélgetne, mintha egyszerűen közölni szeretne valamit. A veretes Madách-szöveg pedig, csodák csodája, alkalmas a beszélgetésre. Elvégre az élet nagy kérdései fogalmazódnak meg benne. A dramaturgi munkát Duró Győző végezte el: szűkítette a terjedelmet, és egy-egy, túlságosan régiesnek ítélt fordulatot ki is váltott a szövegben.

De most ott tartunk, hogy a napsugaras Éva - Csonka Szilvia - a paradicsomban azt válaszolja Lucifer csillogó szavaira, hogy "én lelkesűlök."

Lelkesülünk mi is. Csak aztán mindjárt jön az emberiség történetében az egyiptomi, athéni (stb.) szín. (Küzdj, bízva bízz.)