Egy gyilkosság anatómiája a Weöres Sándor Színházban - Haragossziget
A Haragossziget kőkeményen kopogó, nagyon pontos, nagyon mai – egyúttal nagyon ősi – dráma: a megrázó, csontig hatoló, jéghidegen izzó nagy történetek közül való.
A szerző a szombathelyi Weöres Sándor Színház felkérésére írta meg a darabot, amelynek pályafutása ezzel minden valószínűség szerint csak elkezdődik. Ősbemutató: december 15-én a stúdiószínpadon. Benéztünk az első próbára.
A hívószó: a düh
De előbb: már megint az ETC, az Európai Színházi Konvenció, amelynek tagja a Weöres Sándor Színház is – és ezt a tagságot szerencsére a közönség megérzi. Az ETC-aktivitásnak köszönhető két idei bérletes bemutató (5 fiú, Terrorizmus), egy csodálatos vendégjáték (Borzas Peti), és most itt van az újabb projekt: a WSSZ a konvenció Young Europe III. programjában kétéves nemzetközi együttműködésben vesz részt a berlini Deutsches Theaterrel és az amszterdami De Toneelmakerij-jal. A hívószó: a düh. A program nem merül ki előadás (előadások) létrehozásában; pontosabban az előadások létrehozásának módja némiképpen eltér a megszokottól. A projekt a fiatalok körében elvégzett kérdőíves kutatással kezdődött, a színházi emberek mindenütt – Szombathelyen is – arra voltak kíváncsiak, hogy mi dühíti a mai fiatalokat. Réthly Attila, a WSSZ főrendezője, a Haragossziget rendezője azt mondja, arra jutottak, hogy itt mindenekelőtt az iskola vált ki dühöt a fiatalokból. De mert ennek a problémakörnek a feldolgozása óhatatlanul (oktatás)politikai dimenziókat érint, végül úgy döntöttek: inkább más téma után néznek.
Meghökkentően sok példa
És hát nem kellett sokáig kutakodni. Ahogy a színházi összefoglaló fogalmaz: „Magyarországon a kétezres években meghökkentően sok, kamaszok által elkövetett szülőgyilkosság történt. Ezt a jelenséget találtuk a legdrámaibbnak, amit fontos a színház eszközeivel is bemutatni. A valós esetek alapos tanulmányozása után egy fiktív, ál-dokumentarista történetet alkottunk, amelyben szándékosan kerültük az olyan kézenfekvő indítékokat, mint a nincstelenség, a drogfüggőség vagy a súlyos pszichiátriai terheltség. Arra voltunk kíváncsiak, hogy látszólag konszolidált, már-már jólétben élő fiatalok hogyan juthatnak odáig, hogy – jószerivel az ógörög sorstragédiák mintázata szerint – elkövessék a legsúlyosabb bűnt, az anyagyilkosságot. Előadásunkban a tizenhat éves gimnazista lány, Stuci, tizenkilenc éves barátja, Zsomer, valamint a lány anyjának, Erikának, az ötvennégy éves könyvtárosnőnek keresztbe szerkesztett monológjai nyomán sejlenek fel a történet körülményei és motívumai.”
Könnyű préda és Haragossziget
A Haragosziget szerzőjét, Lőrinczy Attilát nem kell bemutatni Szombathelyen. A 2011-es karneválszínházi bemutatóra ő írta meg a Könnyű prédát, amely Schlanger András rendezésében szerzett jó pillanatokat a közönségnek és minden bizonnyal a színészeknek is (Lázár Katitól Udvaros Dorottyán át Hollósi Frigyesig). És most itt van a Haragossziget, amelyben a könyvtárosnőt Németh Judit, a lányát Nagy-Bakonyi Boglárka, Stuci barátját Kenderes Csaba játssza.
A múlt évadban a gyerekeit gyilkolta
Németh Judit nemrég még a saját gyerekeit gyilkolta meg a WSSZ kamaraszínpadán: ő játszotta Médeiát, a csalódottságában mindent föláldozó királylányt/királynét. Most fordul a kocka: a Lőrinczy-drámában őt gyilkolja meg a lánya – és a lánya barátja. Hogy ki a tettes és ki az áldozat (ki miben ez vagy az), hogy miképpen árnyalódnak a pozíciók, arról a dráma sűrű és finom szövetéből – és nyilván majd az előadásból – következtethetünk. Három élet, három történet – vagy még több – menthetetlenül összeér. A Haragossziget kitapintja azt a pontot, ahonnan „már nincs visszaút”. Lőrinczy Attila szövegében ugyanaz a sors süvít, mint a kétezer évvel ezelőtti klasszikusokban, a szerkesztésben is van hódolat a régi nagyoknak. Az idősíkok megkeverésével jelen és múlt, okok és okozatok – de legalábbis az események sora – hullámzanak át előttünk. A tragikus vétség gyökerei a múltba kapaszkodnak.
Fehér bútorok és jelenetezés
A stúdiószínpadon már a lila-fehér díszletben foglal helyet a három szereplő. A fehér bútorok egyrészt semlegesek, másrészt hűvös tárgyilagosságot árasztanak. Középen apró gyerekszék, plüss jegesmedve ül benne (a birtokra visszatérő Ranyevszkaja is megörülhetne ennek a kisszéknek a Meggyeskertben.) A színészek kezében példány, de nem felolvasás van, inkább már összemondás: a szöveggel való ismerkedés korábban megkezdődött.
Tehát: Haragossziget (három élet). A példány címlapján ott a figyelmeztetés: „A darab szereplői kitalált alakok, minden valóságos személlyel vagy eseménnyel való esetleges egyezés csakis a véletlen műve.” Történik Magyarországon, 2019-ben.
Réthly Attila most jelenetezi a finoman szerkesztett, sűrű hálóként működő szövegfolyamot. Az instrukció szerint „minden jelenetváltással változik a hangnem”: hogy melyik szereplő kinek-hogyan fogalmaz. A szöveg olyan erős, hogy ebben a „nyers” formában is hatással van a – nem lehet másképpen mondani: nézőre.
Mesél az erdő
Haragossziget – archetipikus erdő, ahol őzikék szaladgálnak és eső után mesebeli vargányák nőnek. Haragossziget – a gyerekkor. Haragossziget – a gyerekkor vége. A szombathelyi bemutatót megnézik a koprodukciós partnerek, az ETC-program Grazban fesztivállal ér véget.
(A távolból mintha Kosztolányi Édes Annájának csöndes hőse, Moviszter doktor mondana valamit arról, hogy mi az emberi lényeg.)
