Egy igazi rekeszizompróba

2013. augusztus 21.
Mint minden évben, idén is alkalomhoz illő előadással színesíti a Weöres Sándor Színház a karneváli forgatag mulatni vágyó kedvét. A gomolyfelhőket esernyővel, a rosszkedvet nevetéssel űzik el, mert a lényeg, hogy ami „tragikus lesz holnap, komikus ma még”!

A római korban játszódó, ám esetenként jelenkori kellékekkel és jelmezekkel kiegészült darab egy felvonásban, 100 percben változtatja át a Megyeháza udvarát hangos nevetésekkel kísért színhellyé, ahol nem csak a rabszolgák szabadulnak fel, mire a kezdetnél sokkal boldogabb véghez érkezünk.

A középpontban álló felszabadulás-felszabadítás problematika kevésbé komoly probléma, mint inkább megváltoztatandó státusz; és ahogy a komédiák esetében lenni szokott, az egyetlen esemény kiváltotta lavinaszerű cselekménysorozat végére, mindenkinek megoldódik minden létező vagy csak annak képzelt gondja.

Szerelem vagy nem szereled. Lepra vagy nem lepra. Megvett, megváltott vagy talán kiérdemelt szabadság és jogok. Cédák és hadvezér, domina és hős, ártatlanság és álmok, tisztátalanok és eunuch, úton levés vagy visszatérés, netán soha vissza nem térő alkalom. Szérumok erre is-arra is, félrebeszélések, mint igazság. Civakodó rabszolgák, mint összetartó bajtársak, vagy öt évre megvett barátság. Szűzies szerelem vagy csalárdsággal átitatott frigy. Félrelépés, félreértés, félrenézés, félelem, félút. Félút a megtalált gyermekek felé, félút a vidék felé, félút a kikötő vagy a házasság, félút a halál és egymás, vagy a fórum felé.

A darabban valóban mindig mindenki félúton van valami felé, az egymást már-már a lehetetlenségig tetéző (ám végül tökéletesen kiegészítő) bonyodalmak pedig hihetetlen kereszteződéseket idéznek ezeken a félutakon. Mindez talán maga a fórum, kicsit (vagy nagyon) őrült emberekkel és helyzetekkel. És mindez talán maga a világ, kicsit (vagy nagyon) őrült emberekkel manapság is. Van, aki „csak" a bátorsághoz gyáva, van, aki vakon hisz a szerelemben, más valaki vakon keres, és ha nem is szeget, de megtalálja, amit akar. Van, aki nem is hisz abban, amit akar; egy másik pedig olyasmit akar, amiről azt sem tudja micsoda. Egymás bőrébe bújás, játék, jóslat, kísértés vagy kísértet. Legyőzetés és legyőzés, egy kis halál (vagy mégsem), szerepcsere, szérumcsere, és már kiálthatnánk, hogy „te jószagú Jupiter!", de aztán nincs rá szükség. Helyette inkább taps, mert ami a színpadon folyik, a nagy zavarosság közepette is érthető, de mindenképp nagyon szerethető.

Az „effektíve szebb, mint illendő" nők, férfiak, szolgák és eunuchok gesztusjátékai visznek mindent, és a jelenetek közt felcsendülő dalok is kellemesen illeszkednek az előadás menetébe, mintegy pihenőt adnak a szójátékok és poénok gördülése közepette. A tanulság és annak levonása már-már több, mint közérthető, de azt hiszem minden jelenlévő nevében jegyzem meg, hogy felülír mindent az „elképesztő, hogy én vagyok a saját megtestesülésem!" és hasonló kirohanások okozta szellemi katarzis.

Ahogy a madárjós is megjósolhatja bárki kívánságára, az idei karneválszínházat nem érdemes kihagyni, akárhány ágra süt is majd a nap (de segítek: hét); és egyetlen dolog lesz biztos a jövőt illetően, hogy ez az előadás sem holnap sem holnapután nem lesz tragikus.

 

 

 

 

Vonatkozó cikk:

Félúton a Fórum felé - Karneválszínházzal vár Szombathely

Félúton a Fórum felé - egyszer úgyis odaérünk

Rabszolgasors, rózsaszín kisgatyában

Egy igazi rekeszizompróba - Karneválszínház: Félúton a Fórum felé

 

 

 

szerző: Vaskarika (Szerző: FrankenVi, Főcím-kép: Steko)
Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.