Egymás szemében… – Az „Öt az egyben” főpróbáján

A Főtér 40. második emeletén, az angolszász regényhős, Leopold Bloom hajdanvolt dinasztiájának szalonjába új szellemek költöztek: a színház növendékei készülnek itt egy különleges és nyilvános házibulira. A komor lépcsőházból rejtélyes folyosókon át feljutva a szalonban meleg színek, intim tér fogad. Jó hely, jó a kisugárzása. A tér többfunkciós, egy kopottas szekrény, piros kanapé, középen egy franciaágy, bevetetlenül. Konyhaasztal székekkel, és a túloldalról nyílik egy tálaló. Legalább öt helyszín sejlik egyetlen hosszúkás szobában. Szemben alkalmi nézőtér- emelvénnyel kiegészítve, két sor székekkel, innen kukucskálunk. Most húszan-harmincan, főpróbára készen.

Testközeli az élmény

Halljuk egy pár szuszogását, amint a franciaágyban, takarók alatt alszanak. Kikandikál egy lábfej, legszívesebben előrehajolnánk és betakarnánk. A lány felriad, kifut, hallani, ajtócsapódás, víz zubogása a vécécsészében, majd a mobilján babrál. A pár vitatkozni kezd, majd összebújik – ösztönösen elfordítjuk a fejünket. Gyors pillantás hátra, a nézőkre, aztán a színpadra: itt is-ott is ugyanaz a korosztály, 20-as 30-asok, a jelmezünk is nagyon hasonló.

Életszerű és szeretnivaló

Tizenhét színinövendék részese a játéknak, a maguk természetességével korosztályos problémákat vázolnak, mindennapi játszmákról, szerelmekről, barátságról és munkáról mesélnek. Öt szál gabalyodik össze: egyik líraibb, a másik köznapibb, kalandosabb és humorosabb, vagy erőszakosabb és misztikusabb. Legalább tizenhárom féle színből kikeverve. A közbeékelt stilizált mozgás- és táncjelenetek felráznak, kibillentenek. A darab legfőbb erénye: természetessége, összerendezettsége, nincs csetlés-botlás, nincsenek üresjáratok.

Vastaps a jutalom, a színésznövendékek a folyosókról, még egy meghajlásra, sokadszorra futnak vissza. Mögülünk hangos bekiabálás köszönti őket: „Na, gyertek, mert jók voltatok!” Ennyiben maradtunk.