Görög László Woody Allennel debütál
Furcsa, hogy micsoda apróságok maradnak meg élesen az ember emlékezetében. Például az a kicsi írás valahonnan a 80-as évek elejéről, talán a Film-Színház-Muzsikából, a fekete-fehér fotón Ingrid Bergman klasszikus-szép profilja, fölötte a cím: „Sose láttam Casablancát.” Nyilván arról volt benne szó, hogy a híres film híres főszereplőjének Marokkó helyett elég volt a filmstúdióig elmennie ahhoz, hogy tökéletes legyen a Casablanca-illúzió. A film nem másol, hanem teremt, ahogyan a színház is; viszont minden mű mögött egy másik rejtőzik: a nagy történetek százszor, ezerszer, százezerszer újramondhatók. Sőt: kötelező őket újramondani: egyedi életünk nem más, mint variáció. A Weöres Sándor Színházban most Béres Attila vezetésével fordul egyet a kaleidoszkóp, a Játszd újra, Sam! Lesz a 2015/16-os évad első nagyszínpadi bemutatója.
De kezdjük az elején: Woody Allen harminc év után ráírta Kertész Mihály 1942-es, többszörös Oscar-díjas Casablanca-filmjének könnyfakasztó történetére a saját nevetni, és szeretnivaló, gátlásos, szemüveges, önironikus és neurotikus (pszichiáterek kíméljenek) értelmiségi változatát; természetesen ő volt az 1972-es filmvígjáték főszereplője – aki leckéket venne hódításból a magabiztos, snájdig és szívdöglesztő Humphrey Bogarttól. A Játszd újra, Sam! a színházakban is hódít, nálunk például a Vígszínházban ért meg legendásan hosszú szériát. Úgy látszik, aki egyszer kipróbálta, nem tud szabadulni tőle: Béres Attila sem először forgatja meg alaposan a Casablanca varázslatosan sokszínű fekete-fehér kaleidoszkópját.
A szombathelyi olvasópróba azzal kezdődik, hogy a rendező bejelenti: nem árul zsákbamacskát. Nem kell köntörfalazni, ez egy vígjáték, amelynek legfőbb célja a közönség szórakoztatása. Azért Béres Attila azt sem hallgatja el, hogy az ördög mindig a részletekben rejlik. Mert miközben a színdarab főszereplője, bizonyos Allan Felix kétségbeesetten és sikertelenül hajkurássza a nőket, nem veszi észre (legalábbis nehezen), hogy már régen megtalálta, akit keresett. „Hát igen, azt soha nem vesszük észre, aki/ami a szemünk előtt van”, sóhajt egy icipici rezignáltat Béres Attila, és a hagyományoktól eltérően ezúttal nem maga olvas: a feladat megoldását rögtön a színészekre bízza. Biztonsági öveket becsatolni, mert néhány perc múlva mintha emelkedni kezdene a WSSz igazgatói irodája: a történet működésbe lép, és egyre magasabb fordulatszámra kapcsol. Allan szerepében a frissen Szombathelyre szerződött Görög László tipródik randevúról randevúra. (Ez itt a Casablanca-mitológia helye, úgyhogy reméljük, ez egy szép barátság kezdete.) A baráti házaspárt Bánfalvi Eszter és Orosz Róbert játssza. (A Parasztoperában már jól működött ez a házastársi kapcsolat.) Az Allant rövid úton lepattintó, mert élni, élni, élni vágyó feleség szerepében: Fekete Linda. A nőt ezer alakban Edvi Henrietta testesíti meg. Humphrey Bogart bőrébe a WSSz isteni westernhőse, Szerémi Zoltán bújik bele.
Béres Attila mindehhez azt ígéri, hogy lesz repülő is. A visszaszámlálás megkezdődött, a fölszállási engedély októberre szól. Eső, öngyújtóvillanás, fények és árnyékok; film, színház, muzsika.
Vonatkozó cikk: