Görög László Woody Allennel debütál

2015. augusztus 26.
„Ne áruljunk zsákbamacskát, ez egy vígjáték”, köszön be az olvasópróbán Béres Attila rendező, előtte az asztalon a példány, a címlapon a szerző, Woody Allen portréjával: Játszd újra, Sam! És a WS Színház újrajátssza, röpteti és kikacagja.

Furcsa, hogy micsoda apróságok maradnak meg élesen az ember emlékezetében. Például az a kicsi írás valahonnan a 80-­as évek elejéről, talán a Film-Színház-­Muzsikából, a fekete-­fehér fotón Ingrid Bergman klasszikus-­szép profilja, fölötte a cím: „Sose láttam Casablancát.” Nyilván arról volt benne szó, hogy a híres film híres főszereplőjének Marokkó helyett elég volt a filmstúdióig elmennie ahhoz, hogy tökéletes legyen a Casablanca-­illúzió. A film nem másol, hanem teremt, ahogyan a színház is; viszont minden mű mögött egy másik rejtőzik: a nagy történetek százszor, ezerszer, százezerszer újramondhatók. Sőt: kötelező őket újramondani: egyedi életünk nem más, mint variáció. A Weöres Sándor Színházban most Béres Attila vezetésével fordul egyet a kaleidoszkóp, a Játszd újra, Sam! Lesz a 2015/16­-os évad első nagyszínpadi bemutatója.

De kezdjük az elején: Woody Allen harminc év után ráírta Kertész Mihály 1942-­es, többszörös Oscar­-díjas Casablanca-­filmjének könnyfakasztó történetére a saját nevetni­, és szeretnivaló, gátlásos, szemüveges, önironikus és neurotikus (pszichiáterek kíméljenek) értelmiségi­ változatát; természetesen ő volt az 1972­-es filmvígjáték főszereplője – aki leckéket venne hódításból a magabiztos, snájdig és szívdöglesztő Humphrey Bogarttól. A Játszd újra, Sam! a színházakban is hódít, nálunk például a Vígszínházban ért meg legendásan hosszú szériát. Úgy látszik, aki egyszer kipróbálta, nem tud szabadulni tőle: Béres Attila sem először forgatja meg alaposan a Casablanca varázslatosan sokszínű fekete-­fehér kaleidoszkópját.

A szombathelyi olvasópróba azzal kezdődik, hogy a rendező bejelenti: nem árul zsákbamacskát. Nem kell köntörfalazni, ez egy vígjáték, amelynek legfőbb célja a közönség szórakoztatása. Azért Béres Attila azt sem hallgatja el, hogy az ördög mindig a részletekben rejlik. Mert miközben a színdarab főszereplője, bizonyos Allan Felix kétségbeesetten és sikertelenül hajkurássza a nőket, nem veszi észre (legalábbis nehezen), hogy már régen megtalálta, akit keresett. „Hát igen, azt soha nem vesszük észre, aki/ami a szemünk előtt van”, sóhajt egy ici­pici rezignáltat Béres Attila, és a hagyományoktól eltérően ezúttal nem maga olvas: a feladat megoldását rögtön a színészekre bízza. Biztonsági öveket becsatolni, mert néhány perc múlva mintha emelkedni kezdene a WSSz igazgatói irodája: a történet működésbe lép, és egyre magasabb fordulatszámra kapcsol. Allan szerepében a frissen Szombathelyre szerződött Görög László tipródik randevúról randevúra. (Ez itt a Casablanca-­mitológia helye, úgyhogy reméljük, ez egy szép barátság kezdete.) A baráti házaspárt Bánfalvi Eszter és Orosz Róbert játssza. (A Parasztoperában már jól működött ez a házastársi kapcsolat.) Az Allant rövid úton lepattintó, mert élni, élni, élni vágyó feleség szerepében: Fekete Linda. A nőt ezer alakban Edvi Henrietta testesíti meg. Humphrey Bogart bőrébe a WSSz isteni westernhőse, Szerémi Zoltán bújik bele.

Béres Attila mindehhez azt ígéri, hogy lesz repülő is. A visszaszámlálás megkezdődött, a fölszállási engedély októberre szól. Eső, öngyújtóvillanás, fények és árnyékok; film, színház, muzsika.

 

 

Vonatkozó cikk:

Woody Allen: Játszd újra, Sam!

szerző: Vas Népe (Szerző: Ölbei Lívia)
Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.