Gubanc a Weöres Sándor Színházban

Indul a Gubanc – Alberti Zsófival, Kálmánchelyi Zoltánnal, Vass Szilárddal, Papp-­Ionescu Dórával. A TIE (Theatre in Education) és a DIE (Drama in Education) ma már Magyarországon sem számít fehér hollónak, bár Vas megyében még ritkán találkozhat a közönség hasonló kezdeményezéssel. Legújabban például a celli Soltis színház hozott létre – a budapesti Kerekasztallal együttműködésben – sikeres színházi nevelési előadást, amely aktív részvételre és problémamegoldásra hívja a fiatal közönséget; és a társulatnak további hasonló tervei is vannak. A TIE kipróbált módszertana sikeresen egyesíti a színházi élményt és a valódi közös gondolkodást. A jó TIE­-előadáshoz nemcsak jó színészekre van szükség, hanem jó drámapedagógusra is. (Az se baj, ha a kettő egy.) Németh Gyöngyi, a szombathelyi Reményik-iskola drámatanára, az intézmény művészeti iskolájának alapítója és vezetője a TIE magyarországi atyamesterénél, Kaposi Lászlónál ismerkedett meg a színházi nevelési előadások világával, és saját gyerekcsoportjában is sikerrel alkalmazza a TIE módszereit. De a Gubanc ezen a körön belül is ­ kicsit más.

Nem üres duma, hanem nívódíjas gyerekszínház

Mindenekelőtt fontos fegyvertény, hogy Jordán Tamás, a WSSz igazgatója zöld utat adott az előadásnak, amely a remények szerint bevonzza a színházba a legfiatalabb – ezúttal 8­-10 éves – közönséget. Mert nem üres duma, hogy a gyerekkorban megkedvelt, ráadásul rengeteg érzelmi, szociális és intellektuális haszonnal járó színház a felnőtt életének is elengedhetetlen velejárója lesz. Az sem véletlen, hogy Németh Gyöngyi első nekifutásra olyan „alapanyagot" választott, amely már fényesen bizonyította működőképességét. A Gubanc-­előadást 2011­-ben mutatta be a budapesti Káva Kulturális Műhely (az emlegetett Kerekasztal mellett a hazai TIE nagy múltú zászlóhajója), Schilling Árpád rendezésében. A szövegkönyv csapatmunkában, dramaturgi közreműködéssel nyerte el végső formáját. (A Káva Kulturális Műhely pedig a 2012-es kaposvári gyermekszínházi biennálén elnyerte a fesztivál nívódíját a színházat és nevelési programot a legizgalmasabban, legkomplexebben összekapcsoló Gubanc­bemutatóért.)

A „kávások" Németh Gyöngyi rendelkezésére bocsátották a Gubanc­-szöveget, a példányok kedden délelőtt már a színészek kezében várják az első rendelkezőpróbát. Tibike – Kálmánchelyi Zoltán – nyolcéves kisfiú, Gubanc kutyájával – Vass Szilárd – egyidős: együtt nőttek föl, a legjobb barátok. Tibike szülei három napra elutaztak, a kisfiút bizonyos Rózsa néni – Alberti Zsófi ­ gondjaira bízták. A gangról ismerős Rózsa néni azonban nem ért a gyerekekhez ­ egyáltalán. Ahogy Alberti Zsófi mondja, számára a szerep abból a mondatból ragadható meg, hogy „mivel én a vagyok a felnőtt, én tudom, mi a jó és a rossz". És egy pici kitérő: Külön öröm, hogy Zsófi itt van – az ifjabb Endrődy világra jötte után a ragyogó mama most tér vissza először a színpadra. (Aztán majd az új évadban is, egyre beljebb. A nagyszülők boldogan vállalják Misit. Persze a szünetben Zsófi első dolga, hogy a telefonért nyúl – azért még furcsa, hogy több órára elszakad a kisfiától.)

Németh Gyöngyi bevezetésképpen arról beszél, hogy a „színház" és a „nevelés" nem válik – nem válhat – ketté, az előadásnak komplex egységként kell működnie: „Nem kimegyünk a gyerekek közé, hanem behúzzuk őket a játékba". Minden szereplő kapcsolatba lép a közönséggel. Fontos, hogy a gyereket tilos öncélú tárgyszerepbe kényszeríteni, „díszletelemként" használni (ahogy a rossz, viszont diadalmasan „interaktívnak" hirdetett gyerek-előadások annyiszor megteszik). A Gubanc tétje éppen a gyermeki kiszolgáltatottság fölmutatása, pontosabban a gyermeki kiszolgáltatottság feloldásának kísérlete.

A konyha hangsúlyosan reális teréből a mágia, a mese (konkrét, klasszikus meséket finoman megidéző) világába vezet majd az út – egyelőre ne is áruljuk el, hogy miképpen. Az ősbemutatóhoz Schilling Árpád mindenesetre a „mesetudós" Marie Louise von Franz mondatát választotta: „A mesék megmutatják a rendet és a hozzájuk vezető utat, hogy összhangba hozzuk az ösztönöst és a racionálist." Ha a Gubanc jól működik, létrejön ez az összhang.

„Ne akarjunk kicsik lenni"

Németh Gyöngyi rendezői alapinstrukciója, hogy „ne akarjunk kicsik lenni" ­ vagyis a színpadon gyerekszerepben „gyerekeskedni", gügyögni szigorúan tilos. A lényeg éppen a partnerségben van: a gyerekközönség – két menetben – tényleg alakítója a történetnek és a játéknak. A szombathelyi Gubanc-bemutató megszületésében Németh Andrea drámapedagógus is részt vesz: a dolgok állásának megbeszélése, a „hogyan tovább" eldöntése legalább olyan fontos, mint maga az előadás. Pontosabban: ez mind a TIE­-előadás része.

Gubanc megkerül

Ha minden jól megy, a végére az elveszett Gubanc is megkerül. De addig sok minden történik. A gyerekek például összetalálkoznak a mesebeli Banyával (Papp-­Ionescu Dóra). Június elsején premier a WSSz­ Stúdióban. A TIE működik. Higgyünk bátran a gyerekeknek.