Hamlet a függönyön innen – Színházszerda a Cafe Frei-ben
Mi vár ránk, nézőkre az április 7-i premieren? Őrjöngések, szorongások és megőrülés a színpadon, avagy egy reneszánsz kézzel írt tragédia a 21. századba helyezve. Erről beszélgetett Czukor Balázs rendezővel a darab Hamletje, Bajomi Nagy György és a műbeli Gertrud megformálója, Csonka Szilvia.
Szerdán ismét színházkedvelőktől zsibongott a Cafe Frei: február második Színházszerdáján William Shakespeare Hamlet című tragédiájának kulisszatitkai és rendezési koncepciója került terítékre. Czukor Balázstól eddig is láthattunk már rendhagyó adaptációt (pl. Cudar világ), s most sem a tragédia hagyományos sodrát s miliőjét fogja követni rendezése, hanem belecsöppenti, s megforgatja a történetet a mai korban. Modernebb jelmezekkel, kellékekkel dolgozó előadásra készül, viszont szimbolikus korabeli tárgyak is fellelhetőek lesznek majd a Weöres Sándor Színház Márkus Emília termének színpadán. A színdarabhoz a zenét Horváth Dániel komponálta, mely még erőteljesebbé teszi majd a rendezés mély, kafkai, thrillerszerű érzetét.
Bajomi Nagy György egy darabot megalapozó kérdéssel indította a beszélgetést: arra volt kíváncsi, hogyan esett a választás pont a Hamletre. Czukor Balázs elmondta, hogy érdekelte egy olyan felállás, ami kicsit megbolygatja a színház megszokott vonulatait, akár azáltal, hogy a szereplők nem szólalnak meg. A Hamlet már Shakespeare keze nyomát dicsérve is feszegeti a határokat, s a rendező válaszából úgy tűnt, szeretné tiszteletét tenni a tragédia eredeti írója előtt egyrészt azzal, hogy kevés színésszel dolgozik majd - akárcsak egy Shakespeare-korabeli színház -, s meghökkentő, határokat feszegető módon adaptálni az eredeti művet. A körülbelül 140 perc terjedelmű színdarab egyfelvonásos lesz, s majd kiderül, hogy Bajomi Nagy György csak eljátssza, hogy „hamletesen megőrül", vagy a szó szoros értelmében válik őrültté a színpadon.
Czukor Balázs miután három évig az Örkény Színház színésze volt, fél évre Dániába utazott egy mozgásszínházi kurzusra. Talán nem véletlen az összefüggés, hogy éppen a Hamlet című tragédia színhelyére. Néha szüksége van egy kis csendre, egy helyre, ahol az emberek nem úgy szólnak hozzá, ahol egy kicsit minden és mindenki más. Rá kellett jönnie, hogy a színészet nem az ő világa, nem tud minden este „belehelyezkedni" ugyanabba a történetbe, annak pedig nincs értelme, hogy száz százalékos energiát belevigyen valamibe, majd azt követően csupán húsz százalékos teljesítményt nyújtson benne. Számára a rendezői oldal testhezállóbb, így több szabad estéje marad, akár töltekezni, akár rendezői koncepciókon gondolkodni, s nem utolsó sorban nem kell a fent említett kötelezettségnek eleget tenni, és minden este színészként ugyanazt az álcát magára ölteni.
Rendezőként nyitott és fogékony a színészek észrevételeire, iránymutató tanácsaira, akik meglátásaikkal építhetik a megformált karaktert, de a végleges döntés így is az ő kezében marad.
Vonatkozó cikk:
Minden Freiben dől el – Sziszi és Zoli
Már csak Sziszi tudja elrontani
Az első szerelmes Színházszerda
Balsaja kraszna és az orosz húsvét
Fluxuskondenzátor a baromfikeltetőben?
Öt perc nevetés, két perc sírás
Matematikus, focista, színész, rendező
Mágnás Miska Czukor Balázs olvasatában
A WC világnapja Sziszi és Zoli módra
Rúdtáncos hastáncosok repedő fürdőruhában
Kőszívű ember és az improvizáló belső ellenőr