Hipochonder, és imádja a kakukkfüvet

2013. január 30.
Mindig szeretett bolondozni, a nagymamája kérdezte gyerekkorában, hogy nem akarja-e ezt megosztani másokkal is. Így aztán felvételizett a színművészetire. Amúgy hipochonder, imádja a kakukkfüvet, és mindig hord magánál langyos vizet. Hogy hidratáljon. Ő Fekete Linda.

Róla szólt az eheti Színházszerda: Lévai Tímea, a heti blogger kérdezgette őt a Cafe Frei-ben. Múlt héten Linda volt a blogfelelős, a szokásos öt bejegyzés helyett hetet készített, mert imád írni. Mindegyik poszt végén egészségügyi tanáccsal zárt. Több visszajelzést kapott: az olvasók szerették a szövegeit.

- Ha megtudom fogalmazni magamnak az álmaimat, akkor valóra válnak. Így voltam Brazíliával is. Vakonddal (Kálmánchelyi Zoltán, a társ) akivel ezt megtehettem. Bár ő inkább Indiát akarta felfedezni, végül oda utaztunk, ahova én akartam, és két hónapot töltöttünk ott. Vezettünk blogot, számomra is akadtak meglepetések, az ország az új arcát mutatta meg nekem.

Linda Brazíliában nőtt fel, mert édesapja, aki egyébként halbiológus a Rio-i konzulátuson dolgozott. Portugálul tanult, rajong a nyelvért, szerinte annyira muzikális, hogy csak szeretni lehet.

- Ha csak beszélek róla, kivirágzik az arcom.

Húszévesen költözött vissza Magyarországra. Apukája fiatalon kiment szerencsét próbálni Oroszországba, ott ismerte meg Linda édesanyját, aki orosz. A magyar apukától, orosz anyukától született Linda élt Brazíliában, Oroszországban, és itthon.

- Azt mindig megkapom, hogy jahm, mert magyar vagyok, de Brazíliában nőttem fel, vagy mert magyar vagyok, de Oroszországban nőttem fel.

Szombathelyre a 2011 tavaszán érkezett, a Kabaré főszerepét kapta meg.

A színművészeti elvégzése után már tudta, hogy mindenáron vidéken akar dolgozni, a vidéki műhelymunkát akarja megismerni. A várost nagyon szereti, örül, hogy itt lehet Szombathelyen.

Jelenleg Jeles Andrással próbálja A félkegyelműt, Adelaida-t játssza. Szeretne oroszul énekelni is a darabban, ám ez egyelőre a Mestertől (Jeles András) függ. A bemutatón kiderül, kapott-e lehetőséget.

 

 

 

 

 

Vonatkozó cikk:

Mertz Tibor nem csak játszani, esni is tud

Sztorik a mesterekről

Tell Vilmos és Walterka a Cafe Frei-ben

Piros sapka, piros orr

Valami varázs

"Fogjam le a B-major 7-est!"

A zenében nincs muszáj

Kiss Mari fut, úszik és játszik

A Bárkában súgott is

Jani egy napja videón

Minden jó, ahogy van

Szerémi Zoltán rendezőként is bemutatozik

Huszonkét ember negyvennégy lábbal

 

 

Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.