Itt mindenki szerelmes lesz
A Vízkereszt, vagy bánom is én, pedig igazi csemege. Olyan szerelmi Bermuda-háromszögbe csalja bele a nézőt, hogy bizony, aki nincs résen, hamar a szerelem hajótöröttjévé válhat.
Nyitott szövegkönyvek felett neszeznek a nyári színház szereplői. A rendező, Réthly Attila gyorsan leszögezi, hogy nem kezdődhet úgy a próba, hogy nem beszélik meg, honnan rendelnek a következő hetekben ebédet. Elsőre viccesnek tűnhet ez a mindent megelőző felvetés, de ha belegondolunk, öthetes kemény együttélés, színházi valóságcsinálás kezdődik. Bizony nem árt a muníció, mert Shakespeare akkor is hatalmas súlyokat rak a színészekre, ha tréfál. A színészek ízlelgetik a szerepet. (Persze, miután a leggyakrabban játszott Shakespeare-vígjátékról van szó, nyilván nem ismeretlen számukra a szöveg.)
Karakterek
Orosz Róbert már az első mondatnál kiköpött Malvolio. Jó érzés a most felépült Jordán Tamás szájából hallani azt, hogy „Hogy vagytok, szíveim?", vagy elkapni, ahogy Fekete Linda már olvasópróbán is alig fér a bőrébe, annyira játszana. Bezerédi Zoltán pedig olyan, mint aki most érkezett a 17. századi Globe Színházból.
A kontextus
Nézzük a cselekmény puritán vázát: Violának Orsino kell - Orsinónak Olivia kell - Oliviának Viola kell - Antoniónak Sebastian kell - Malvoliónak Olivia kell - Violának Olivia kell - Antoniónak Viola kell - Oliviának Sebastian kell - Orsinónak Viola kell - Violának Sebastian kell - Sebastiannak Viola kell. Így indulunk, ez a kijelölt láncreakció.
Már az olvasópróbán is érezni, ahogy szétrúgják a szövegkönyv kereteit az indulatok, és a térbe kívánkoznak. Hova is? Illíriában, pontosabban Illiberáliában élnek a hőseink, a (magyar) tenger partján, valahol a máig kitágított nyolcvanas évek panorámájában.
A balatoni lacikonyhából pedig hol Kádár János, hol Bödőcs Tibor hangját viszi majd tovább a szél. A darab nem politizál, mondja Réthly, csak a kontextusa lesz erős.
Eros
Shakespeare rögtön a darab kezdetén egy dramaturgiai „legyintéssel" telezsúfolja szereplőkkel a teret. Szó szerint partra veti az új jövevényeket. Az idegen partokon, az egymást elvesztő ikerpár pedig alaposan megkeveri az addigi viszonyokat. Végig munkál, dolgozik a vágy, az a bizonyos Eros. Meglazítja a fűzőket, felkorbácsolja a kedélyeket, megpiszkálja az egót és a hiúságot. A szöveg Nádasdy Ádám remek fordításában letagadhat négyszáz évet, abszolút nem poros. A szöveg nyelvisége élő és dinamikus tényező.
Az ügyesen elhelyezett nyelvi játékok lappangó erotikája kiélezi az érzékeket.
Dodecagon
Kis ízelítő az egyik clown, Fonnyadi Ábris szájából: Ha most elmegy, kisasszony, nem húzom ki többet a kardom a hüvelyéből! S garantáltan nem ez az egyetlen mondat, amitől esetleg a széplelkűek arcát elönti a pír. Iszonyúan bizarr a darab szerelmi geometriája. Igazi „shakespeare-esen" aláaknázott konfliktusterep.
Ha utánaszámolunk, a darabban tizenkétféleképpen esnek szerelembe a szereplők. Szerelmi háromszög helyett szerelmi tizenkétszög, dodecagon alakul ki. Az alkotóelemek változnak, a szerelem meg mint egy flippergolyó pattog a térben, keresi, hova csapódhat legközelebb... Ebben a vígjátékban a vonzalomtól az oltárig egy lépés vezet.
Kedves nézők, Cupido elszabadult, nem lehet neki megálljt parancsolni. Vakon lődöz a shakespeare-i szövegtérben.
S akiket eltalál: Orsino herceg, Illíria uralkodója (Balogh János), Viola, fiatal nemeslány, átöltözve: Cesario (Gonda Kata), Sebastian, Viola ikertestvére, Valentin úr a herceg kíséretében (Jámbor Nándor), Antonio, tengerésztiszt, Sebastian oltalmazója (Fekete Linda), Kapitány, Viola megmentője/Pap/Rendőr (Horváth Ákos), Olivia, fiatal grófnő (Alberti Zsófi), Mária, nemes hajadon, Olivia társalkodónője (Nagy Cili), vitéz Böföghy Tóbi, Olivia rokona (Bezerédi Zoltán mv.), vitéz Fonnyadi Ábris, Böföghy barátja (Kálmánchelyi Zoltán), Malvolio, nemesember, háznagy Oliviánál (Orosz Róbert), Feste, tréfamester („bolond") Oliviánál (Jordán Tamás), Fábián, Olivia háznépének tagja (Endrődy Krisztián). Bemutató: augusztus 17., 18 óra, a megyeháza udvara.