Játékkal eltűnik a félelem
Andrew Hefler, a The Madhouse Theatre Company tagja, a Beugró trénere, tavasszal improvizációs kurzust tartott a Weöres Sándor Színház színészeinek, ő rendezi az idei karneválszínházi előadást, az Ovidius: Átváltozások című darabot. Két gyermek édesapja, a harmadik utód januárban jön világra.
Jordán Tamás a rögtönzött állásinterjún folyamatosan kérdezett vendégétől, akiről kiderült, hogy amerikai szülei édesapja fizikusi munkája miatt költöztek annak idején Németországba, ezért ő ott született. Iskolába ismét az Államokban járt, urbanisztika szakon diplomázott, majd két évet dolgozott egy Los Angeles-i, városfejlesztő irodában. Pár évvel később bejárta Európát. Négyezer dollárral próbált szerencsét Londonban, majd Olaszországban, a sör miatt utazott Belgiumba, Prágába, és tervezett egy utat Szentpétervárra, mivel onnan származott dédnagymamája.
- Veronai barátom hatására látogattam Budapestre. 1993-ban sokkal több szürke, színtelen házból állt a város, izgalmasnak találtam a sok csodálatos, masszív, strapabíró épületet. Élmény volt felfedezni Budapestet. Talán a legszebb látvány Európában, ahogy végigmész a 4-es és a 6-os villamos vonalán. – mesélt Andrew, aki részese lehetett annak a pezsgő kulturális életnek, amely akkor jellemezte a fővárost. A Merlinben lépett először színpadra: libamájpástétomot evett, ha kellett tapsolt, nevetett. Így indult színházi karrierje.
A közös kávézgatás végén esett szó a szakmáról. Andy szerint a színész dolga, hogy átéljen olyan érzelmeket, amelyeket a közönség ott, és akkor nem tud átélni, de tőle megkaphatja. Hiszen ezért jön színházba. A színészek feszültségben élnek: sikert akarnak, hiúak, teljesítési kényszer van bennük, meg akarnak felelni, így nehéz jól dolgozni. Andy módszere felszabadítja a játékot, a kreatívitást, eltűnik a félelem, nem gátolja többet a munkát. Az improvizáción keresztül a gátlás megszűnik. Andy három tényezőt gondol alapnak, a bőkezűséget, a spontaneitást és az elfogadást. Bőkezűség kell, hogy a színész lehetőséget adjon a partnerének, a közönségnek, és a sztorinak. Ahogy Andy fogalmazott: - Te egy szolga vagy, neki, nekik játszol. A színésznek spontánnak kell lennie, nem okoskodhat, nem tervezhet, bíznia kell az ösztöneiben, így tudja tökéletesen teljesíteni a feladatát az adott pillanatban. Az elfogadás, az igen-hozzáállás azt jelenti, hogy a színész fogadja el, mit csinál a másik, sőt, nem szabad megállnia, kik kell hoznia a másikból a kreativítást.
A Színházszerda beszélgetése természetesen sikeres állásinterjúval zárult: a kétszemélyes jelenet végén Jordán Tamás felvette rendezőnek Andrew Heflert a Weöres Sándor Színházba.
Vonatkozó cikk: