Jól szólt a Kiscsillag-előadás
Ha azt mondom, hogy Kiscsillag-koncert volt szombaton este a Weöres Sándor Színházban, akkor az csak részben helyes. Az olvasó még képes lenne arra következtetni, hogy egyként ugráló, boldogságtól izzadt tömeg foglalta be a színháztermet, miközben a hátsó sorban csak álltak a férfiak és nézték, hogy kit lehet...
Mert igazából ez egy akusztikusabb hangvételű koncert volt (de nem szigorúan véve), a dalok közt egy sztorival fűszerezve Zsuzsa, Kornél és Péter szerelmi háromszögéről. Egy kollégám azt kérdezte, hogy érdekes-e még egyáltalán ez az egész Lovasi-produkció? Én pedig azt válaszoltam majd meghallgatom, és utána tudok véleményt mondani.
A koncert után hazajöttem, majd a válaszon gondolkodtam, a háttérben folyamatos ismétléssel az est kedvenc dala, a Szeles szólt. És hogy érdekes-e még? Hogy jó volt-e ez az egész teátrális előadás?: amióta hazaértem Kiscsillagot hallgatok, mosolyogtam/nevettem az előadáson és még a bőröm is borsódzott egyes dalok hallatán. Sirály volt! - ennyit tudok mondani. Elfogultan, sok csillagosra értékelve az estét. Nagyon jól körbevették a szerelmi történettel a Kiscsillag repertoárját, nem volt erőltetett, sem elvont, sem rockopera.
