Kötelező olvasmány: az őszinteség szabadsága
Másokat meg talán a szöveg érdekelte, a Bunkerrajzoló című könyv, amelyről egyáltalán nem állíthatjuk, hogy csupán a Vad Fruttik frontemberének élettörténete volna.
Már a beszélgetés elején tisztázódnak a tematikai kérdések. Miről is szól a könyv? Vajon megragadható-e egy emberi élet a maga teljességében? Nem véletlen, hogy Géczi János, a kötet szerzője az alcímben megragadta a feladat lényegét, élettörténet-rekonstrukciónak nevezi a könyvet. Szabálytalan életrajznak, amely egy jelenségről beszél. Hívhatnánk egy elveszett generáció kórrajzának is, a szerző úgy felel Lévai Balázs kérdésére, hogy ez olyan történet, amelynek hőse egy lumpenizálódott világról magyarul énekel. A narráció technikáját Géczi nyolcvanas években betiltott Vadnarancsok című könyvéhez hasonlóan az oral history (elbeszélt történelem) műfaji sajátosságai jellemzik. Az író Goldschmiedt Dénes pszichiáter betegeivel mondatta el saját történetüket. A kísérlet akkor egy elmegyógyintézetben zajlott, a riportalanyok pedig szétesett személyiségek voltak. Az a tapasztalat, vallja a szerző, hogy egyetlen ember életét sem lehet tökéletesen elmondani.
Töredékekből épül meg a szerkezet, kicsit úgy lehetne elképzelni, ahogyan a könyv borítóján látható Nagy Márton fotóját felhasználva Csöngető Szabolcs tervezte geometrikus ábrát, hálót a szétvágott arckép felett. Az író és a zenész kapcsolata a zenekar harmadik nagylemeze után kezdődött, azóta együtt szöszölnek Marcell szövegein. Megtudtuk, az énekesnek fogalma nem volt arról, hogy egy József Attila-díjas költőhöz van szerencséje, így minden feszültség és toporgás nélkül kérdezte meg Géczi Jánost, vajon ért-e ő a versekhez. Azóta a munkakapcsolatból barátság lett. Marcell hóna alá csap egy üveg bort, nyakába akasztja a gitárt és órákon át dolgoznak a szövegekkel. Így vetődött fel a könyv ötlete, amely ötven órányi rögzített hanganyagból, kétezer oldalnyi leiratból született. A zenész őszintén néz szembe nehéz gyerekkorával, beszél az apja alkoholizmusáról, részletesen tudósít rossz emlékekről, fájdalmas szerelmekről, a drogozás éveinek eseményeiről, mert Marcell szerint igenis vállalnunk kell a tetteinket. A beszélgetés moderátora rákérdezett, vajon mit szóltak ehhez az őszinteséghez a családtagok, barátok, szerelmek, akik ugyan álnéven szerepelnek, mégsem feltétlenül jó színben tűnnek fel a történetekben. Megtudjuk, a zenész anyja a sírástól alig bírt olvasni, rossznak tartja magát, mert verni egy gyereket, nem jó anyára vall. Ahogy a könyvben, az életben is akadnak szép napok! Ilyenkor a hős a heverésző apja mellé kucorodik és háborút rajzolgat. Űrrepülőt, bunkert. Bunkert, ha ideérne a háború.
Voltak, akik kétségbe vonták Marcell őszinteségét, hiszen Várpalotán ők is a szomszéd háztömbben laktak. A zenész tehát eladta magát, és ez nem volt szép. Géczi János szerint ez a természetes reakció, aki végignézi mások életét, akaratlanul is részesévé válik annak. Valljuk csak be, ki akar az elrontott életéről beszélni. A szombathelyi évekről hosszan sztorizgatnak, ezek a féktelen bulizás és drogozás évei. A könyv szerint Szombathely olyan, „mint egy óriási tanya és egy kezdetleges falu határán lévő település, amelynek semmi köze sincs egy városhoz". Hogy most milyen, Marci nem tudja, csak ritkán jön főiskolás évei helyszínére, talán csak, ha koncertjük van itt. A tudatmódosító szerekből sokat kipróbált, erről is őszintén beszél, azért hagyta abba az anyagozást, mert nem volt jól tőle. Lévai és Géczi egyetért abban, mindnyájan takargatjuk a sebeinket és egyszer csak jön egy ember, aki nem akarja elvakarni, sokkal inkább megmutatja azokat. Konklúziót vonnak, hogy mindenkinek jó lenne végiggondolnia az életét, akkor is, ha elcseszett közben bizonyos dolgokat. Az este a sok szomorúság ellenére jó hangulatban telt. Lévai Balázs kis történeteket mesélt a Lovasi-könyv készültéről, miszerint a zenész szerint a pályán elkerülhetetlen az elzoránosodás. Marci meg megosztotta a közönséggel, mit mond neki Lovasi András, ha tanácsot kér tőle. Cserélj ki ott egy-két szót, aztán jól lesz úgy! Az ortodox rajongók körében nem túl népszerű a könyv, mert ők bálványként akarják tisztelni Marcellt. Egy valamire való kedvenc viszont nem csalhatja meg a párját és nem vásárolhat turkálóban, hiszen neki azért kell lennie, hogy őket szeresse. Marcit ez nem érdekli, fontos volt azonban számára, hogy végiggondolja az életét, a sors különös fintora, hogy a Bunkerrajzolóból musical is készül. Viccesen teszik hozzá, jó lesz pár év múlva a kis Likókkal beülni a színházba, na, látod, azzal a gitárral az ott a papa. Hetvenezer rajongónak új lemez készül, Géczi János százötvenezer példányban elkelt könyvét, újra kiadják. Most már lehet tudni, az írás azért ment zúzdába, mert a megkérdezettek között volt Aczél György unokahúga is, Juli, akinek kilétét akkoriban senki sem ismerte. Mindenki teszi hát a dolgát egyénileg, de a közös munka is folytatódik tovább.