Lapjával dől a Portugálban

2013. április 20.

Minden színházban, bárhol játszik, csendben somolyognak a díszítők, majd meghívják egy kávéra a büfében, és a fülébe súgják: láttuk ám a filmet.

Tímár Péter Egészséges erotika című opuszában Németh Judit játszotta a ládagyár egyik kiváló dolgozónőjét, Hajdúnét. 1985-ben forgatták a filmet, akkoriban kevésbé kedvelte a filmezést, mint ma. Azért lett filmszínész, mert nagyon unta, hogy minden este ugyanazt kell játszani a színházban.

- Nem szeretem, ha közönség nézi a játékom, mert fegyelmezettnek kell lennem, a próbán lehet próbálkozni, az még tiszta játék. Nyilvánosság előtt már meg kell csinálni, nekem az nem jó.

Erről is szó esett a Színházszerda legutóbbi beszélgetésén, amelyen Kristóf Roland kérdezte Németh Juditot. Az egyórás program alatt több dal is felcsendült felvételről, hiszen Judit imád énekelni, annak idején ének-karvezetést is tanult. Többek között a Szabadság tér 17. zenekar vb-indulóját is hallhatta a Cafe Frei közönsége.

Judit a főiskola után a Csiky Gergely Színház társulatához került, részese volt a híres kaposvári műhelynek. Akkora érdeklődés volt előadásaik után, hogy egy budapesti vendégszereplés alkalmával rendőrkordon zárta le a az épületet, ahol játszottak. Nyolc év után szerződött át Pécsre, ahol négy évet töltött, 2009 óta él Szombathelyen, a Weöres Sándor Színház alapító tagja.

- Ebben, meg a tavalyi évadban kicsit elfáradtam. Öt évvel ezelőtt óriási lendülettel ugrottam bele a munkába, nagyon vágytam ide, akartam ezt a nyugalmat. A gyerekeim sajnos nem tartottak velem: a nagyobbik jogi egyetemista, a kicsi, a középiskolás Ágoston a barátait nem bírta otthagyni. Manapság már hazamenni sem tudok, mert annyi a munka. Régebben minden hétvégén sikerült, most nem fér bele. Elfáradtam, hiányoznak, kellene a feltöltés tőlük. Nagyon egyedül vagyok. Ha egy kicsit közelebb lennének hozzám az emberek, akkor talán könnyebb lenne.

Judit jelenleg a Portugált próbálja, Jucikát, az asszonyt alakítja.

- A nő az elejétől a végéig mata részeg. Úgy szeretném, hogy ne csak mókás legyen, hanem szerethető, szívfacsaró. Persze, közben meg kell pusztulni a röhögéstől. Ahányszor megérkezik a jelenetbe, irgalmatlan csörömpöléssel el kell esnem a biciklivel. Lapjával dőlni, kanyarodni, tekerni, esni - borzalmasan nehéz.

Juci ezt egyébként - ugyan kerékpár nélkül - eljátszotta a kávézóban.