Máli néni konstruktív
Újabb próbaidőszak kezdődött a Weöres Sándor Színházban: Füst Milán „meglepetés-vígjátékából”, a félreértéseket a finoman irizáló csillogástól a sikítozó őrületig fokozó Máli néniből Koltai Róbert rendez előadást a Nagyszínpadon. A vígjátéki helyzet fokozásába titkos rendezőként beavatkozó „tündér-boszorkányt”, az események sodrásába szegény rokonként belépő Novákné Máli nénit Kiss Mari játssza. Talán nincs is még egy színésznő, akiben annyi ámuló szemű ártatlanság és annyi bizsergető rejtély képes megférni és megnyilvánulni egyszerre, mint benne. Ez a sokértelműség pedig a szerelmi szálakat összegabalyítva szétszálazó Máli néninek is sajátja. Sokszor nem lehet tudni, hogy pontosan mit tud. Hogy hályogkovács – vagy ő a hidegfejű nagy konspirátor és manipulátor. Élni akar, az biztos.
Jordán Tamás hivatalosan igazgatóként van jelen, valójában régi barátait, kollégáit köszönti. Azt mondja, mérhetetlen jóleső érzéssel tölti el, hogy lám: a régi, kipróbált szövetségek – mint amilyen Koltai Róberttel vagy Kertész Péterrel összefűzi – működnek ma is. Amikor Kertész Péter – vendégként ő játssza Máli néni férjét – még lenn, a WSSz-udvaron, a Füst Milán-szöveg módjára sok titkot rejtő őszi napsütésben sorban mindenkinek bemutatkozik, egycsapásra megváltozik a közeg. Az a jól ismert, mély, összetéveszthetetlen (szinkron)hang életre kelti a teret. Fönn, a Márkus Emília Teremben Takács Lilla – Horgas Péter társaságában ő az előadás díszlettervezője – egyelőre a laptop képernyőjén mutatja meg a forgóra tervezett színpadképet, amelyet egyébként a múlt század elején dívó – a Máli néni jelenkorával kompatibilis – képzőművészeti irányzat, a konstruktivizmus geometrikus formái, egyszerű, tiszta színei ihlettek. Koltai Róbert ezen a ponton megjegyzi, hogy azért választották ezt a megoldást, mert nem volt elég pénz arra, hogy a színpadon „igazi” igazgatói irodát, igazi lakásbelsőt rendezzenek be. Viszont – tehetjük hozzá –, még az is könnyen megeshet, hogy a konstruktivista-expresszionista színpadkép több esélyt ad a nézői képzeletnek, vagyis végül nyereségként lehet elszámolni. Jordán Tamás (aki az ezredfordulón maga is megrendezte a Máli nénit, a budapesti Radnóti Színházban) azzal ajánlja Füst Milán vígjátékát a kollégák figyelmébe, hogy „jó kis darab, az első magyar abszurd, Örkényt megelőzve. Élvezetes munka lesz: Robinak különleges képessége van arra, hogy figyeljen a színészekre. Vele esély van arra, hogy a próba hétköznapjai pici ünnepekké váljanak”. (Trokán Péter: „Ilyen szép beszédet már régen mondtál.”) Koltai Róbert nem bízza a szereplőkre, maga olvassa föl a darabot. Van ilyen: „Amikor Ascher (ti. Ascher Tamás) olvas, az zseniális – sokszor zseniálisabb, mint az előadás. Amikor viszont be kellett ugrania...” Tanulság nincs, talán egy tört másodpercre föllebbent a függöny színész és rendező, színészet és rendezés bonyolult kapcsolatáról. A helyzet csak bonyolódik – vagy talán egyszerűbbé válik – a rendező egyben színész is. Füst Milán pazar dialógusai fény- és nevetéscsíkokat húznak maguk után a Márkus Emília Teremben.
A szünetben kis nosztalgiázás következik: Trokán Péter Horváth urat játszotta (Nagy Sándor Tamással váltott szereposztásban) az 1985-ös játékszíni ősbemutatón, amellyel Verebes István rendezőként bátran visszahozta a feledésből a valószínűleg a 20-as évek végén íródott, szerzője által (ki tudja, miért) megtagadott briliáns Máli nénit. Horváth urat („egy könyvelő”) most Orosz Róbert játssza, Trokán Péter ma már „egy vezérigazgató”, akinek elvette az eszét fiatal titkárnője. A titkárnő: Csonka Szilvia, a vezérigazgató lánya: Nagy Cili. Alfonz, a testvére (szintén a titkárnőt szereti): Kálmánchelyi Zoltán. Kell „egy másik Margit” is: ő Lévai Tímea. És egy gyerek: az 1. osztályos Ujhelyi Barna Balázs személyében, aki hősiesen állja a próbát. (Édes-drága Máli néni, most akkor kié is az a gyerek?)
Vonatkozó cikk: