"Mély tekintetedben hihetetlen elszántság van"

2012. december 13.

Csak pizzázni jött el annak idején édesapjával Szombathelyre, a felvételit csak viccből próbálta meg, ám bejutott a színészképzésre. Azóta már elvégezte. Trokán Péter Unger Tündével beszélgetett az év utolsó Színházszerdáján a Cafe Frei-ben.

Tünde érettségi után a Thália Színházban kisegítő hangmesterként dolgozott, ugyanis elvégezte a Magyar Rádió ezirányú képzését. Épp az egri nyári játékokon közreműködött gyakornokként, mikor jött a hír, hogy utazik Szombathelyre, mert egyetemi docens édesapja kapott egy lehetőséget a városban, amelyet végül nem fogadott el. Aznap lehetett felvételizni a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ színészképzésére, amelyre Tündi heccből elment. Olyan erő sugárzott belőle, hogy felvették.

- Silló Sándor (a La Mancha lovagja és a Tizenkét dühös ember rendezője) szerint az az erő, amivel megérkeztem, levett mindenkit a lábáról, mert amúgy hihetetlenül rossz voltam. Csak viccből jöttem el, apával akartam pizzázni. Aztán felvettek, és azóta itt vagyok. - mesélte Tündi.

- Igen, ez bizonyos, mert a sötét, mély tekintetedben hihetetlen elszántság van, nem bízol semmit a véletlenre, mindent komolyan veszel. Néha kicsit túl komolyan fogod fel. A nagyon tudatos, racionális tekintetedet az oldja, mikor a csellót a kezedbe veszed. - tette hozzá Trokán Péter.

Az év utolsó Színházszerdáján szó esett a Fúzióról, hiszen Tünde a projektvezető, és az egyik szerző. Egy közreműködő egyetemista, Rozmán Kristóf Bencze Imre: Édes-ékes Apanyelvünk című versét mondta el a kávézó közönségének.