ugrás a tartalomra

Mi az a szerelem

2010. szeptember 9.
Amikor Lugosi György Furmanek őrnagy szerepében végiglépked a katonák sorfala előtt, akkor abban a ritmusos, laza, hányaveti - és csipetnyit mégis fenyegető - járásban nem csak a hús-vér figura nyilvánul meg teljes valójában; abban a féloldalas járásban maga a karneválszínházi bohózat is benne van.

A tartalék tartalékost szombaton az MMIK-ban játssza a társulat. A Feydeau-darabot Hamvai Kornél fordította újra és dolgozta át, az előadás rendezője Jordán Tamás. Elöljáróban Furmanek őrnagyot: Lugosi Györgyöt kérdeztük.

- Amikor délelőtt felhívtam önt telefonon, már hallani lehetett a háttérben, hogy épp a színpadra szólítják. Ha jól látom a kaposvári színház honlapján, az Erzsébet című Huszka Jenő-daljátékot próbálják, Babarczy László rendezésében.

- Hosszú évekig gyerekelőadással kezdtük az évadot. Az idén a felnőtt közönségnek kedvező Huszka-operett lesz az első bemutató: október elsején. A darabot én magam most ismertem meg, korábban nem találkoztam vele: a címszereplő Erzsébet királyné, az előadásban sok "valahonnan ismerős" és fülbemászó dallam hangzik fel.

- Kaposváron erős hagyományai vannak az operettjátszásnak - persze azt is mindig egy kicsit "másképpen" csinálták. Most viszont muszáj megjegyezni, hogy az új évadban új korszak kezdődik a Csiky Gergely Színházban - ahol ön 1983 óta folyamatosan játszik. Már a "belépője" sem akármilyen: részese volt a legelső Mohácsi-előadásnak, a Bánk bánnak.

- Az utóbbi néhány évben - Babarczy László leköszönése után - több új korszak kezdődött Kaposváron. A Znamenák István - Mohácsi János igazgató-főrendező párosnak mindössze egy évad adatott, hogy megkísérelje újragondolni-továbbvinni azt a gazdag és bonyolult örökséget, amit a kaposvári színház, a kaposvári szellemiség jelent. Znamenák Istvánt Schwajda György váltotta az igazgatói székben, akinek markáns elképzelései voltak arról, hogy milyen színházat kíván működtetni Kaposváron. Bár váratlan és hirtelen halála megakadályozta a hosszú távú munkát, az bizton elmondható, hogy terveiben a szórakoztatás a korábbinál nagyobb hangsúlyt és teret kapott. Rátóti Zoltán - régi-régi színészkolléga, aki egyébként évekkel ezelőtt a kaposvári társulatban is játszott - igazgatói kinevezésével pedig újabb fordulat következett be a színház életében; ha tetszik, most ismét új korszak kezdődik.

- Az utóbbi időben sokan elsiratták az egyedülálló, nemzetközi hírű Kaposvár-jelenséget.

- Amit évtizedekig úgy hívtunk, hogy Kaposvár-jelenség, azt hiszem, tényleg megszűnt létezni. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindaz, ami ezután következik, nem lesz jó, nem képvisel minőséget; de hogy más lesz, az egészen biztos. Öregszünk, változunk magunk is. Nem, utolsó mohikánnak nem érzem magam - már csak azért sem, mert máig többen vannak a társulatban, akik néhány évvel előbb érkeztek nálam Kaposvárra.

- Jordán Tamástól szinte naponta halljuk, hogy Kaposvár a zsinórmérték, sőt: igazgatóként Szombathelyen is - a Weöres Sándor Színház hangulatában, minőségében, létezési módjában - valami módon Kaposvárt szeretné újjáteremteni. Az ön számára mit jelent -jelentett - Kaposvár?

- Nehéz erre a kérdésre válaszolni. A rendező is hiába kéri, hogy legyél szerelmes, ha a színész belülről nem tudja, mi az a szerelem. A szerelmet nem lehet ízekre szedni, elmagyarázni. Viszont aki szerelmes, tévedhetetlenül tudja, hogy amit érez: szerelem. Kaposvár nekem maga a szerelem: a szenvedélyes, munkacentrikus, realista színjátszás iskolája, amellyel ráadásul olyan korszakban találkoztam, amikor ezekre a benyomásokra nagyon fogékony az ember. A Kaposvár-jelenség lényege a munka, az alkotás - mindenféle sallang, allűr és mellébeszélés nélkül; a legmagasabb művészi minőségben. Erre sarkalltak minket a rendezők - Ascher Tamástól Babarczy Lászlón át Mohácsi Jánosig, erre sarkalltuk egymást is. Hajnaltól éjszakáig, és megint elölről. Talán nosztalgia is van bennem, de azt biztosan tudom, hogy nem kizárólag a múló idő teszi széppé az emlékeket. Kaposvár tényleg az a mérce, amelynek az ember élete végéig igyekszik megfelelni. És olyan társulat, amilyenhez mindig tartozni vágyik.

- Kaposvár lehet a kulcsa a szombathelyi karneválszínházi vendégjátéknak is: Jordán Tamás és ön hosszú ideig kollégák voltak a kaposvári színházban.

- Ezért juthattam eszébe Tamásnak, amikor a Furmanek őrnagynak megfelelő karaktert kereste. Rendkívül jól éreztem magam Szombathelyen - úgy látom, kifejezetten jó társulat van alakulóban a Weöres Sándor Színházban. Köszönöm, hogy velük játszhattam - és örülök, hogy szombaton lesz két "ráadás" is.

- Most pedig lelkendezni szeretnék egy kicsit: nekem Furmanek őrnagy - azzal a féloldalas járásával - A tartalék tartalékos egyik legnagyobb élménye. Egyfolytában azon gondolkodom, vajon hogyan találta meg, honnan "vette elő" ezt a figurát. Persze, egy Aase-díjas színésznek könnyű...

- Azt megbeszéltük Tamással, hogy ne legyen "echte katonás" karakter. Inkább olyan ember, aki már belefásult a munkájába, és minden egyes laktanyai sorakozónál azt érzi, hogy úristen, már megint ezt kell végignézni. Erre az inspirációra alakult ki a figura, a járásával együtt. Hogy honnan került elő, pontosan nehéz volna megmondani. Nevezzük intuíciónak.

 

szerző: Ölbei Lívia