„Mi örülünk, ha a király mulat”
A saját korában betiltott dráma most új köntösben - vagy épp még abban sem –, verslábak gabalyodó kánkánjában mulatott keresztül a színpadon.
Bár a darab Victor Hugo tollából származik, mégis úgy érezhetjük, hogy egyfajta shakespearei Rómeó és Júlia sztoriba csöppentünk. Nem a családi viszályra kell gondolni, hanem a tragikus végzetre, a véletlen halálra. Igaz, végül is bármely drámát ide sorolhatnánk. Mindig ki kell várnunk az öt felvonást, hogy meghaljon valaki, akinek talán nem is kellene.
Victor Hugo korában tiltólistás darabnak számított A király mulat című dráma, bemutatása hatalmas felháborodást keltett. A történet egy erkölcstelen király erkölcstelen életét - jelen esetben Kálmánchelyi Zoltán alakításában - mutatja be. Hogyan is mulat egy igazi király, aki az életbe már teljesen belefásult, s igazi boldogságot a nőkben sem talál, pusztán próbálja azt a látszatot kelteni, hogy jó úton halad a boldogság elérésének érdekében?
A hatalom dominál. „Egy király, uraim" tudják az öregek „mindig annak örül, mit mástól elvehet." - fogalmaz Cossé úr (Bajomi Nagy György) a drámában, akinek felesége (Nagy Cili) szintén megfordult hőn imádott királyunk ágyában. Természetesen, a király álruhában hódit. Szegény diákgyerek képében csavarja el női szívek tucatjait, tárja szét női lábak kéttucatjait, s végül egy fiatal leány, Blanka (Sodró Eliza) szenvedi a legnagyobb áldozatot ezért a szerelemért. A leány ráadásul a király udvari mulattatójának, Triboulet-nak (Jordán Tamás) egyetlen gyermeke. Balga urak persze ágyasának hiszik. Végül a király kezei között válik nővé - nem a legtisztességesebb módon. De mégis szerelmes. A végsőkig szerelmes.
Erkölcs és erkölcstelenség ütköztetésére épül a dráma. Egy erkölcstelen király, s egy eddig a világtól elzárt, naiv gyermek a dráma két pólusa, melyek közül ez utóbbi még nem képes megkülönböztetni a jót a rossztól, s tönkremegy élete első szerelmébe. Blanka édesapja, Triboulet annyira óvja gyermekét a világtól, hogy még saját nevét, s hivatását sem árulja el neki, s teljes szívéből gyűlöli az őt körülvevő társadalmat, a királyi udvart. A főurak is önmaguk ellentétét képezik, hisz egész más személyiségüket mutatják a külvilágnak, s egy teljesen más képet a négy fal között.
A cselekmény bár szövevényes, mégis közérthető. Hugo drámájának szövege Duró György átdolgozásában kellően megőrizte a kor nyelvre gyakorolt hatását, s ez egy plusz kihívást nyújtott a színészeknek. Hisz valljuk be, az utcán nem szokás hallani az embert jambikus lejtésű felező tizenkettesekben beszélni. A díszlet letisztult, nem utal konkrét fényűzésre. Talán felfoghatjuk ezt is a szívben játszódó keménység szimbolikájának. Egy hedonista király megkövesedett szíve kivetülésének.
Vonatkozó cikk: