Minden jó, ahogy van
Alberti Zsófi ugyanis Kispál-függő, de a Kiscsillag is favorit együttese. Monostorapátiban járt évekkel ezelőtt a Művészetek völgye programjain, ott hallotta először Lovasiékat. Azonnal beleszeretett zenéjükbe. Ahogy hazaért, elhatározta, hogy beszerez néhány cédét. Anyukája rögtön felhozott a pincéből pár kazettát, mert kiderült, hogy Zsófi édesapjának – aki, mikor ő ötéves volt, meghalt – szintén a Kispál volt a kedvence.
- Belémkódolódott az ízlés, jó érzés tudni, hogy ő is szerette. – mondta Zsófi.
Könnyen terelődött a szó a Szentivánéji álom című előadásra, hiszen ott is meghatározó elem a zene. Alberti Zsófi csütörtökön első alkalommal lép színpadra a darabban: ő vette át Märcz Fruzsina szerepét.
- Tudtam, hogy esni fog, láttam élőben, dévédén többször, de amikor a próbán eleredt, tényleg olyan atmoszférája volt, mintha kint esne. Nagyon élveztem, majdnem elkiabáltam magam, hogy mennyire jó. Az altatós résznél bőrig ázom, de ez egy varázslat. Az esőt amúgy is imádom: amikor megtudtam, hogy felvettek a színművészetire, akkor is esett. Nekem ez a pozitív babonám. A Szentivánéji álom miatt kicsit izgulok, mert az egyik jelenetben át kell adnom Janinak egy vérpatront, de mivel drága, eddig csak kockacukorral próbáltunk. Holnap élesben teszem.
A Mohácsi-előadás előtt is izgalmas feladatot kapott Zsófi: a Szigorúan ellenőrzött vonatok-ban Zdenicka-t alakítja, az ő hátsóját pecsételi le Bajomi Nagy György.
- Nagyon féltem a szereptől, a film alapján gondolkodtam: ott elég merészen történik a pecsételés. A premier előtt hat héttel Ostyola Zsuzsival, aki a popsitrénerem, elkezdtem feszesíteni, mert tényleg megijedtem, hogy mások is látják. Aztán Ivo Krobot rendező egészen finoman megoldotta a jelenetet, így utólag azt gondolom: kicsit túlaggódtam. Rájöttem, hogy ez egy fenék, nincs körülötte sztori. Most már boldog-boldogtalannak mutogatom. :)
Jani nem tudott a témához szólni, hiszen ő csak a kellékfotóról ismerheti Zsófit hátulról, arról pedig úgy véli: - Tényleg nagyon szép az a fenék. Sajnálom, hogy én sosem láthatom azt a jelenetet.
A folytatásban rendezőkről, az évad további előadásairól esett szó, meg például arról is, hogy kinek, milyen rituáléi vannak szereplés előtt. Zsófinak nincsen, bár a Vonatokban színpadra lépés előtt mindig megfogja a nagy pecsétet. Általában viszont táncikál előadás előtt, az megnyugtatja.
- Céltudatosság, határozottság jellemező rád, mindig ilyen kislány voltál? – kérdezett Jani. Zsófi elmesélte, hogy gyerekkorában Weöres Sándor: A kutya című versét szavalta az iskolában, de otthon nem árulta el, hogy erre készül.
- Nem tudták, hogy én valójában apáról beszélek, nem is a kutyáról. Tetszett, hogy kitaláltam magamnak ezt a történetet. Később jöttem rá, hogy erre épül egy szakma, a színészet. Onnantól már nem volt kérdés, hogy mi leszek.
A beszélgetés végén némi magánélet is témába került: Zsófi három éve él itt, szereti a várost, szombathelyinek érzi magát.
- Boldog vagyok itt a párommal, Krisszel. Van egy magyar vizslánk, Bruttó. Minden jó, ahogy van.
Jani egy búcsúdallal és ezzel a mondattal zárt: - Azt kívánom, hogy essen az eső, mert akkor tudom, hogy boldog vagy!
Vonatkozó cikk:
Szerémi Zoltán rendezőként is bemutatozik
Huszonkét ember negyvennégy lábbal