Molnár és Caragiale, évadvégi csattanónak

2014. március 31.
Molnár Ferenccel és Caragialéval, sírva nevetéssel köszön el a 2013/14-es évadtól a Weöres Sándor Színház: benéztünk Az üvegcipő és a Zűrzavaros éjszaka próbájára.

Miután a Szigliget és A dzsungel könyve sínre került, a szokások szerint két olvasópróbával gördült tovább a végéhez közeledő évad a Weöres Sándor Színházban.

Valló Péter és a WSSz kapcsolata a szép és sokrétegű Liliom-előadással (Molnár Ferenc külvárosi legendája) kezdődött. Az ügynök halála (Miller), A nők iskolája (Moliére), a Szent György és a Sárkány (Weöres Sándor) után újra Molnár Ferencet rendez, és Az üvegcipőből sem hiányozhat a Liliom Julikája, Csonka Szilvia. Az olvasópróbán (az igazgatói irodában) Szerémi Zoltánnal, Nagy Cilivel, Németh Judittal, Kálmánchelyi Zoltánnal, Trokán Péterrel, Horváth Ákossal, Varga Dórával, Kelemen Zoltánnal, Bálint Évával, Vlahovics Edittel, Alberti Zsófival találkozhatunk.

Ha Valló Péter, akkor elképesztően precíz átgondoltság, fölkészültség – a próbák a kívülálló leselkedő számára is egyetemi kurzussal érnek föl, miközben mindig van csipetnyi csöndes humor (vagy irónia) is a levegőben. Az üvegcipő-olvasópróbán elöljáróban azt mondja, hogy szándékai szerint minden édességet szeretne lehántani (illetve a példány mindjárt megmutatja, hogy már le is hántott) a szövegről: a címe szerint a Hamupipőke-történetet ironikusan, teljes lélektani vértezetben és motiváltságban újraíró vígjáték nagyon is életes tétje az, hogy „ez a kis nő” (Irma) miképpen szerzi meg magának a „drága mérgest” (Sipos urat).

Valló Péter ezúttal úgy dönt, hogy maga olvassa föl a darabot – és meg is indokolja, miért. (Ez itt a csöndes irónia helye!) Hát azért, hogy mindenki teljes képet kapjon a sztoriról. Az indokláshoz színházi anekdota is jár: egyszer Pécsi Sándor megkérdezte volna Gábor Miklóstól, hogy vajon mit csinál a színpadon, amikor neki – mármint Pécsi Sándornak – olyan hosszú szünete van a színfalak mögött. Gábor Miklós válasza: „Akkor mondom, hogy Lenni vagy nem lenni...”.

Mindeközben lenn a napfényes udvaron zajlanak a Mohácsi-olvasópróba előkészületei. Mohácsi Jánosnak is hosszú története van már a Weöres Sándor Színházban, a Mohácsi-munkamódszer itt is jól működik. A híres munkamódszer nagyon egyszerűen úgy jellemezhető, hogy a (drámai) szöveg Mohácsi(ék)nál nem „kőbe vésett” alapként szolgál (alap van, csak nem kőbe vésve; bár ki tudja), hanem nagyjából együtt születnek meg az eleven dialógusok az előadással, amelynek mindig kiemelten jelentéses eleme a díszlet, a jelmez, a zenéről nem is beszélve. A Mohácsi-módszer szombathelyi iskolapéldája Shakespeare nyomán a Szentivánéji álom, amely rögtön több szakmai díjat is hozott. Aztán következett a Naftalin (az ugródeszka ehhez Heltai Jenő vígjátéka volt, illetve a vígjátékban a bonyodalmas szekrény). Ezután jött el a sokszorosan megcsavart Black Comedy ideje (akkor van sötét, amikor világos, és fordítva – de mi van a fejekben?). És most megint az éjszaka, megint a sok bonyodalom, megint a mákony – pedig Puck (vagyis Pukkermukker) nincs is sehol. Az alapmű ezúttal a bohózat, a szatíra román nagymestere, Ion Luca Caragiale és a mester Zűrzavaros éjszaka című darabja; Mertz Tiborral, Orosz Róberttel, Endrődy Krisztiánnal, Bajomi Nagy Györggyel, Kovács Gergellyel, Bánfalvi Eszterrel (ő vendégként érkezik a társulathoz), Sodró Elizával.

A komédia főszereplője egy bizonyos kereskedő (játssza Mertz Tibor), aki féltékenységében majdnem megöl egy joghallgatót, mert azt hiszi, hogy viszonyt folytat a feleségével. A kereskedőt mindenben támogatja legfőbb bizalmasa, akinek viszont (a joghallgatóval ellentétben) tényleg szerelmi viszonya van az asszonnyal. Az ifjú egyetemista tulajdonképpen a kereskedőfeleség húgának udvarolna. És ez csak egyetlen szál a komédia sűrű, közép-kelet-európai szövetéből (amely, ha csak az elmúlt évszázadot nézzük is, mindig fölfeslik valahol). Az olvasópróbához néhány másik zűrzavaros éjszaka – meg nappal – helyszíne, a Szigliget-díszlet szolgál háttérként: az alkotóházban alkotni kell. Pattognak a dialógusok, mint a labda, rügyeznek és virágba borulnak a Mohácsi-nyelvi lelemények; pedig még csak az elején vagyunk. Mertz Tibor például egyszer csak azt mondja, hogy „fölagresszívom magam”. Gyönyörű, nem? Fölagresszívom magam. Úgy kell nevetni, hogy sírni kell.
Az üvegcipő premierjét május 2-án tervezi a Weöres Sándor Színház, az előadás helyszíne a Márkus Emília Terem.

Egy héttel később útnak indul a Zűrzavaros éjszaka is: bemutató május 9-én a nagyszínpadon. Vajon mi lesz a győzelem?

 

 

 

 

Vonatkozó cikk:

Az üvegcipő

Zűrzavaros éjszaka

szerző: Vas Népe (Szerző: Ölbei Lívia)
Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.