Nagy, komoly bohóc
2011-től tagja a Weöres Sándor Színház társulatának. A színművészeti főiskola után Miskin hercegként robbant be a köztudatba (a József Attila Színház előadásában Törőcsik Mari játszotta Jepancsinát). Mégis hamar elszerződött Szolnokra: mert arra a „sokfajtaságra” vágyott, amit a színház adhat; és egy vidéki színház főleg megad. A sokféleségre most a Weöres Sándor Színházban sem lehet panasz: Mertz Tibor az évadban Akela bőréből bújt bele a szervezkedő romángárda-kapitány – plusz féltékeny férj, a sógornőjébe szerelmes férfi, mellesleg az asztalosműhely vezetője – bőrébe. (Ha meggondoljuk, farkas ez is, az is.) A dzsungel könyvében ráadásul a felesége, Bodor Johanna volt a koreográfusa. Azt mondja, Johanna vele még szigorúbb, mint más kollégákkal; de ha kell, minden segítséget megad: „És néha kell, mert a tánc nem az erősségem.” Pedig különben bámulatos, ahogyan a Zűrzavaros éjszakában bánik a testével. Az más: „A főiskolán ezek a készségek belénk épültek. Azóta nagyon sokat estem. Egyszer az életemet mentette meg, hogy zuhanás közben – egy emelet magasságból, vaslétrával, hanyatt – képes voltam kontrollálni magam.” A Cafe Frei pincérei nem az esések-kelések miatt aggódnak. Azt kérdezik, hogyan lehetett megtanulni azt a furcsa, bonyolult, rontott, kifacsart, szép, hétköznapi és intellektuális szöveget, amelyet a Mohácsi testvérek hoztak létre: Caragiale nyomán, a társulat közreműködésével. Mertz Tibor szerint először is nincs mese: a szöveget (Dosztojevszkij vagy ógörög) meg kell tanulni. De Mohácsinál külön gyönyörű, hogy a színész nem belepasszírozódik egy keretbe, hanem beleilleszkedik, az előadás szövetének része lesz: „Nagyon melós. Nagyon megdolgozunk érte, ezért nagyon fontossá válik a számunkra. Nincs megelégedés, megyünk tovább, együtt: még, még, még.” Ami pedig az elementáris komédiázást illeti: Mertz Tibor azt tartja, hogy humor nélkül nincs dráma, dráma nélkül nincs humor. Mohácsit például ezért jó játszani.
És ezért találó egy fiatal színészkollégának az a megállapítása, hogy Mertz Tibor a „nagy, komoly bohócok” közül való.
Vonatkozó cikk: