„Nehezen lehetett együtt a csapat, de az eredmények ennek ellenére nagyon jók…”

2010. június 15.
A szezon véget ért, igaz a növendékek Jeles András rendezésével, a Nevető emberrel jövő héten még Pécsen „Poszt-olnak”. Jordán Tamással egy kávé mellett, a színház „albérletében”, az MMIK teraszán elmúlt és eljövendő évadokról, Karneválszínházról és a Csodapalotáról diskuráltunk…

- Így utólag milyennek látja a szombathelyi színház második szezonját?

- A legelsőhöz hasonlóan most nehéz évet zárunk, és most is csak fél szezont tudtunk végigdolgozni. Idén februárban végre megkezdődhetett a Hemo átalakítása, így átköltöztünk az MMIK-ba. Muszáj megemlítenem, hogy a két intézmény között - ebben a kényszerhelyzetben is - remek a munkakapcsolat, Joós Tamással és csapatával mindvégig jó volt az összhang. De ez mégis csak egy albérlet, a színpad nem csupán a miénk, hiányoznak az öltözők, a díszlet- és a jelmeztárak. Az ideiglenességet leginkább a társulat sínylette meg, mentálisan rossz hatással volt ránk. Egy társulat számára a színház és épülete kiemelten fontos, egy agora, akkor is, ha egy színész az adott próbafolyamatban épp nem is vesz részt. Itt az MMIK-ban hiányoztak ezek a közösségi együttlétek, volt úgy, hogy a társulat tagjai hetekig nem találkoztak egymással. Nehezen lehetett együtt a csapat, de az eredmények ennek ellenére nagyon jók…

Izmosodik a színház

- Átmeneti helyzetben, a legelső évadhoz képest sikerült több nézőt toborozni?

- Igen, folyamatosan nő a bérletesek száma. (3462-en váltottak bérletet, mindösszesen 110 bérletes előadást 22 000 néző látott.) Négy előadás futott bérletben, legtöbben (8445-en) az Anconai szerelmesekre voltak kíváncsiak. Hallottam, volt, aki négyszer is váltott rá jegyet, annyira megszerette Béres Attila rendezését. A tavalyi kamaratermi bemutatónk, a Farm Bt. 37-szer ment, 3530 néző előtt; a nagyszínpadi Molnár darabot, a Liliomot 23 előadáson 5852-en látták. A Függöny fel! 18 alkalommal, 4176 néző előtt futott. Ezt már itt, az MMIK-ban adtuk elő. És még nem ejtettünk szót a bérleten kívüli előadásokról, például a Revűzióról, A jó pálinka itassa magát című előadásról, A pincér dalai címmel bemutatott Szabó Tibor-estről. És beszélni kell még a Szakmák Színházáról, a jövő évadban is futó „A Herner Ferike faterja” című Háy-drámáról, vagy a növendékek által bemutatott Öt az egyben-ről, és a Posztra is kikerült, Jeles András rendezte Nevető emberről. Összesen 103 ilyen bérleten kívüli előadás volt, amelyre 9398-an voltak kíváncsiak. Nyolc meghívott előadás is szerepelt a programban, 1500 nézővel.

A koncertek és kiállítások szervezése, vendég- és tájelőadások mellett érdemes megemlítenünk irodalmi sorozatunkat is, a Kötelező olvasmányt, amely meglepően nagy népszerűségnek örvendett (a legtöbben Spiró Györgyre voltak kíváncsiak, 120 fizető néző). Összesen 268 rendezvényt tartottunk ebben a szezonban, amelyre 34639-en tértek be.

Egyszóval izmosodik a színház, a következő évadra már ezidáig is sokan váltottak bérletet. Amikor a kezdet kezdetén hatezer fő bérletest ígértem, sokan kételkedtek ebben, de egyre meggyőzőbbek a számok, lassan, de össze fog jönni. A következő szezonban még nem tudunk látványos emelkedéssel számolni, mivel a Hemo-átépítés miatt csak januárban kezdhetünk el játszani, és hiába nagyobb az érdeklődés, egy-egy darabból nem fogunk tudni több előadást betervezni.

- Ráadásul úgy hallani, a Hemo átépítésénél csúszásokkal is lehet számolni…

- A felújítással megbízott ZÁÉV Zrt. a munkálatok kezdetén október 16-ára ígérte az átadást, most közel egy hetes csúszással, október 22-ére ígérik. De ha a mostani ütemtervet sikerül tartani, akkor reményeink szerint 2011. január 11-én az első premierrel felavatjuk a szombathelyi színházat.

Addig is én, ha Szombathelyen vagyok, mindennap elmegyek, kezemben tervrajzokkal fel-alá sétálgatok a félig kész épületben, betájolom, mi hol lesz. Szerelmese vagyok ennek az épületnek... Elképzelem a jövőt, és látom a csodapalotánkat; ez tényleg egy nagyon jó színház lesz, mindennek meglesz a jó helye és mérete. A szombathelyiek el se tudják még képzelni, de tényleg rá se fognak ismerni az egykori Hemo-ra.

- A Revűzióban Verebes István találóan jegyezte meg, a Hemo-név úgy hangzik, mint valami gyermekbetegség. Jó lenne végre elfelejteni...

- Ez, valljuk be, egy a honvédségtől örökölt rosszemlékű épület. De tényleg egészen más lesz, mert minden, amivel a közönség találkozik, meg fog újulni. Már maga az épület is kijön a telekhatárig, megváltozik a bejáratnál a homlokzat, bent négy játékra alkalmas tér lesz (köztük az étteremmel, ahol szintén lehet majd előadásokat tartani), a legkorszerűbb technikával felszerelve. A hátsó részen, a rendőrség felé új raktárépületeket alakítanak ki, ezzel végre megoldódnak eddigi gondjaink, lesz hol tárolni a díszleteinket és jelmezeinket. A tetőn, a színpad fölé kerül majd a színházi büfé, ahol jó időben ki lehet majd a teraszra is menni.

- Ősztől milyen menetrendre számíthatunk?

- Első bemutatónk október elején lesz, még az MMIK-ban: Jeles András rendezésében, Kis Lord címmel egy gyermekdarabra készülünk. Eztán kezdjük próbálni Madách Imre Ember tragédiáját: Szabó Győzővel és Csonka Szilvivel, Lucifert vendégművészként Mertz Tibor alakítja majd. Nyitóelőadás január 11-én. A Kabarét Béres Attila rendezi, Szinetár Dórával a főszerepben. Heltai Naftalinjából Mohácsi János rendez zenés előadást. A kamaraszínházi produkciók között találjuk a Pygmaliont - Keszég László rendezését-, valamint Miller drámáját, Az ügynök halálát (amelyben, Valló Péter rendezésében Kiss Marival alakítjuk a főbb szerepeket).

Egy ősbemutatóra is készülünk, az Árgyélus királyfi címmel egy meseoperára, amelynek külön érdekessége, hogy az előadás teljességgel a társulatra – és hangjára - íródik. Schlanger András rendezi, Tóth Péter a zeneszerző, és Váradi Szabolcs írja a verseket.

- A bérletből hiányoznak a kísérletező darabok.

- Pedig azok is lesznek, műsoron tartjuk például a „Herner Ferike faterját”, és más bemutatókkal is készülünk, de nem biztos, hogy ezeket a darabokat minden bérletes kedveli, így nem bérletben, hanem külön lehet őket megnézni.

- Nyitódarabként miért épp az Ember tragédiájára esett a választás? Már-már kötelező, hisz ezzel indult az új Nemzeti, vagy anno a közeli zalaegerszegi színház?

- A Tragédiát én is nagyon fontos darabnak tartom. Tudom, Madách drámájától sokan félnek: hogy unalmas, hogy idejétmúlt, hogy kötelező. Szeretném megmutatni, szenzációs darabról van szó, roppant érdekes minden pillanata, és nem kell félni a filozófiájától sem. Azért választottam ezt, mert ennél fontosabb magyar darabot én nem ismerek. A darabot a Merlinben már megrendeztem, ott is – a Szakmák Színházához hasonló – technikai trükköket alkalmaztunk. Ígérhetem, olyan meghökkentő technikával dolgozunk itt is, hogy leesik majd a nézők álla.

- Dömötör Tamás pár hónapja felmondott – kik távoznak és kik jönnek a társulathoz?

- Elszerződött Péter Kata és Czukor Balázs. Jön egy nagyon tehetséges fiatal színésznő, Nagy Cili, aki a Színművészeti Egyetemen tanítványom volt (Lukács Andorral közösen vezettük osztályukat). Leszerződik Szabó Győző, jó lehet, csak egy darabban játszik. És szintén hozzánk csatlakozik Alberti Zsófia, aki Gálffi László osztályába járt. Schlanger András a rendezés mellett játszik majd a Naftalinban is.

- Augusztusban Karneválszínház. Mivel rukkolnak elő?

- Georges Feydeau egy kevésbé ismert darabját Hamvai Kornél írta át, szombathelyi helyszínre igazítva: a tartalékos katonák kiképző helyszíne, akikről szól a darab, Szombathelyen lesz. A címe: a Tartalék tartalékja lesz. Sokszereplős, a társulat tagjai mellett a Karnevál szokott színész-arcai is feltűnnek, idén is játszik Hollósi Frigyes, és már találkozhatnak a nézők Nagy Cilivel és Schlanger Andrással. Kiléptünk az ókorból, a kosztümös világból, a darab Feydeau korában játszódik. Bemutató augusztus 13-án lesz.

Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.