Nem vártunk holnapig – Sláger-parádégyár lett a színház

2009. december 30.
A Társulat Verebes Istvánnal magára szabta a ’66-os Táncdalfesztivált, szőröstül-bőröstül újraértelmezte a kádárista könnyűzenét. Retro-színház ez, sok humorral és parányi nosztalgiával. Ütős összeállítás, pezsgőre lazító. Egyet kívánhatunk: Boldog új színházat és évadot!

A nézőtéren direktori utasításra előszilveszteri hangulat, Verebes István fáradtan mosolyog, kint szikrázó napsütés, semmi jel sem utal a közelgő évbúcsúztatásra: csupán a konferanszié fekete öltönye. Kezdődhet a játék. A főpróba előtti fotóspróbán járunk, a média kattogtat, a színpad előtt Bodor Johanna koreográfus műanyag flakonnal kezében vezényel, itt egy kicsit nagyobbra lendüljön a kéz, ott merészebben billenjen a csípő. Egy-egy leállás szakítja meg a játékot.

A díszletvilág szolid retro, a táncdalfesztiválok hangulatát idézi, középen a kihagyhatatlan „Akacs 7”- re keresztelt szalonzenekar, Müller Péter vezetésével, szigorúan élőben. A kivetítőn korabeli Hiradó-részletek peregnek. Lent a nulladik sorban Döme Zsolt és az Omegás Benkő László ügyeli a tempót. Ahogy múlik az idő, úgy melegedik a színpad, egyre élénkebb a játék, a második felvonásra egy láthatatlan kéz már általános jókedvet varázsol. Kacagunk, jó lesz ez! Verebes és Sztankay Orsi spontánnak tűnő átvezetései találnak, semmitmondás helyett humorral teli történelemleckék, élettel telnek meg az olykor igen csak butácska szüzsével bíró dalok. Bájos a páros: Orsi (ahogy Verebes fogalmaz: „behavazott ravatalozói ruhájában”) a fiatal naívát alakítja, az érdeklődőt a Barbi-nemzedékből, mellette Verebes a tapasztalt öreg, a szocializmust megélt gurman.

Dalban mondják el: Mi fáj

A színészek eljátsszák, magukra szabják a régmúlt idők slágereit. Ahány színész, annyi karakter: Kiss Mari, Németh Judit, Szabó Tibor hangjába, nem kell hozzá különösebb játék sem, beleborsózik a hát. Orosz Robi parádés magánszámokat rittyent a dalokból, emlékezetes Kálmánchelyi Zoli napszemüveges mutatványa. Nagy kedvencünk a stúdiós Lévai Tímea tűsarkús szeleskedése, Kelemen Zoli is szinte szárnyal a színpadon, pedig „Csak egy tánca” volt. Kedves és humoros Szerémi Zoli és Trokán nőkhöz címzett duója is. Keserű hab a tortán, Jordán Tamás szomorkás Hemo-dala, „Mi fáj”-ja, amivel a társulat a jelennek üzen.

Parádés hangulat várható, egy újabb, folytatásra érdemes, szerethető előadás született, pezsgőre lazító, igazi jóféle szórakoztatás. Teltház, siker garantált.

szerző: szilva
Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.