Olvasópróba: A király mulat
A szabadságpárti szerző különben is sokszor kihúzta a gyufát a hatalomnál. De hát az nagyon régen volt, ma már más idők járnak.
A lexikonok szerint mindenesetre a darabot rögtön az 1832-es ősbemutató után betiltották, Hugo viszont beperelte a színházat, amiért a miniszteri rendelet nyomán levette műsoráról az előadást, elvégre az 1830 júliusában hozott törvény eltörölte a cenzúrát. Hugo állítólag ragyogó védőbeszédet mondott a színház szabadságáért a kereskedelmi bíróságon.
A király mulat című Hugo-dráma címszereplője nem más, mint egy „erkölcstelen", más nézőpontból „szerelmes természetű" király (vö! Verdi: Rigoletto), aki országa összes hölgyét a saját tulajdonának tekinti, és nem ismer sem istent, sem embert, ha hódításról van szó. Szombathelyen Kálmánchelyi Zoltán lesz a király: a darab szerint többnyire álruhában indul vadászni, így szerzi meg az udvari mulattató, Triboulet – Jordán Tamás féltve őrzött lányát, testestül-lelkestül ráadásul. Az ártatlan Blanka szerepében: Sodró Eliza. A király embere bosszút esküszik. Azt hiszi, közel van a hatalomhoz. Azt hiszi, hogy senki nem járhat túl az eszén.
Folyton kompenzál, valószínűleg gerincferdülést korrigáló gyógymellényt visel. Az előadást Valló Péter rendezi, úgyhogy az olvasópróba bevezetője most is élvezetes egyetemi szemináriumhoz hasonlít. A rendező mindenekelőtt kiemeli, hogy „a hatalomhoz való dörgölőzés tragikus természete" stimmel, különben a WSSz-példány nemigen hasonlít az eredetihez, de még Kálnoky László régi Hugo-fordításához sem. Az alapos és invenciózus – ha kell, mai köznyelvi fordulatokkal is élő átdolgozás Duró Győző dramaturg műve, ráadásul szigorúan alexandrinusokba szedve. Az alexandrinus pedig (jambikus lejtésű felező tizenkettes, valahonnan az irodalomórák mélyéről) Valló Péter megfogalmazásában „nem kompatibilis a magyar gondolkodással", ami itt és most azt jelenti, hogy minden megszólalás hitelességért, természetességéért nagyon meg kell dolgozni. És bár Victor Hugo a romantika emblematikus figurája, a szövegben romantikus tirádáknak nyomát sem találjuk. Annyira nem, hogy még az is előfordulhat: a próbafolyamat során némi romantikát (érzelmek áradása stb.) vissza kell csempészni ebbe a tervek szerint „fémlemezekből fölépülő" szikár világba, ahol a király folyton mulat, viszont sosem nem kertel: „Elég! Nem tárgyalok értelmiségiekkel! / De mért untatsz ilyen érdektelen dologgal? / Inkább nőkről beszélj (...)"
Vonatkozó cikk: