Osztályteremszínház a stúdiósoktól

2009. augusztus 31.
A Weöres Sándor Színház stúdiósai közül néhányan most Shakespeare-rel kerültek közeli kapcsolatba: Ugrai István vezetésével a Rómeó és Júliát szedték szét - és rakják össze újra.

A színház megszületéséhez tényleg nem kell más, csak (üres) tér - és néhány színész. Azért a jó szöveg sem árt. Alapnak vegyük Shakespeare-t. Aztán jöhet Kiss Tibor és Lovasi András is.

A Weöres Sándor Színház stúdiósai közül néhányan most Shakespeare-rel kerültek közeli kapcsolatba: Ugrai István vezetésével a Rómeó és Júliát szedték szét - és rakják össze újra. Terveik szerint iskolákban játsszák majd az előadást, a strukturális besorolás is úgy szól, hogy osztályteremszínház. (Szerencsére mintha egyre népszerűbbé válna, szinte önállósodna ez a műfaj: nemrég például Scherer Péternek volt sikeres osztályteremszínházi bemutatója, a speciálisan iskolai tematikára épülő Klamm háborúja.)

Most elkezdhetnénk fújni azt a - persze mélységesen igaz - egyenszöveget, hogy a színházra való felkészítést nem lehet elég korán elkezdeni, de talán ennél is fontosabb, hogy jó volna, ha a tizenévesek rájöhetnének: tényleg róluk szól a mese. Hogy Shakespeare nem unalmas, poros és kötelező klasszikus; hogy Rómeó és Júlia története az ő történetük. Mi van? Már megint itt van a szerelem.

Az osztályteremszínházi besorolás és a reménybeli tizenéves közönség persze sok mindent meghatároz. Egyrészt az eszközhasználatot, másrészt a szöveggel való bánásmódot. A próbafolyamat még tart, de a stúdiósok már valódi terepen, a szombathelyi Paragvári utcában is kipróbálták az előadást. Működőképes: megint bebizonyosodott, hogy a színház megszületéséhez tényleg nem kell más, csak (majdnem) üres tér - és néhány színész. Hogy a szabvány iskolai padok abszolút alkalmasak arra, hogy akár Júlia erkélyeként funkcionáljanak. Hogy milyen szép és jelentéssel teli tud lenni az eszköztelenség.

Láttunk már erős Shakespeare-variációt És Rómeó és Júlia címmel (két színész, tárgyi eszköz szinte semmi); a stúdiósok változata a rómeóésjúlia címet kapta. Rögtön az első, apró jelzés: itt megint szabadon - mondjuk úgy, hogy kreatív és fölszabadító szemtelenséggel - bántak az alapművel. Aztán ahol kellett, hozzákevertek mondjuk egy kis Quimbyt vagy Kispált... Aki tudni akarja, hogy miről szól a Rómeó és Júlia, a Quimbyre figyeljen oda: Megoltalmazom elragadom / Elragadtatom magam magam adom / Megadom megadom neki megadom magam. De miért örök ez a Rómeó és Júlia-szerelem? Az Üllői Úti Fuck megmondja: Egymáshoz szoktok / ahogy az évek telnek, / Úgy mászik alád, / mintha autót szerelne. / Titkos hibáid csak ő tudja, / Sose lesz már annyira durva. (Lehet, hogy nem csak a tizenéves közönséget kellene az előadással megkínálni?)

szerző: forrás: Vas Népe
Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.