Pécsen POSZToltunk
Amúgy, ha nem is minden utcasarkon, a POSZT (Pécsi Országos Színházi Találkozó, június 3–12.) és OFF (Országos Fesztiválmelletti Fesztivál) helyszíneken gyakorta megfordult egy-két „celeb”, és összefuthattunk a szakma kevésbé ismert, de annál figyelemreméltóbb arcaival. (Aláírásokért senkit sem ostromoltak, a bulvárok sztárjait is hagyták nyugodtan vacsorálni.) A kezdeti időkben – mesélte egy ős-„posztoló” – a fesztivál hetében még lépten-nyomon hírességekbe botolhattunk, idővel azonban kopott az újdonság varázsa, mostanában többnyire csak akkor jönnek hírességek, ha színpadra is lépnek.
Jordán Tamás szombathelyi teendői miatt nem vállalja tovább a POSzT-olást
Pár nap ezúttal sem a világ, hangulati ízelítőnek kiváló, de előadásokat tömegében két nap alatt megnézni lehetetlenség. Így csak morzsákat szedegetni jöttünk. Ráadásul a programok estére sűrűsödtek be, míg napközben csupán szakmai beszélgetések és off-rendezvények követték egymást. Amúgy meglehetős volt az érdeklődés mindenre, még a délelőtti szakmai beszélgetésekre is. Az előadásokon sok volt a „jegyes”, a nem szakmai- vagy médiakártyával érkező. - Úgy tűnt, ez a fesztivál tényleg sínen van, olajozottan működik, csupán az előadások színvonala és minősítése osztotta meg lépten-nyomon a „járókelőket”.
Ezért is meglepő, hogy a tíz év után, épp a jubileumon a szervezőgárda, élén Jordán Tamás fesztiváligazgatóval, lemondott. A miértekről mi is kérdezősködünk, a szombathelyi színház direktorával a Palatinus étterem teraszán futottunk össze. Asztalánál, mint a futószalagon, váltották egymást a médiamunkások. Jordán pár szóban nekünk is vázolta: a szombathelyi színház miatt határozott úgy, hogy a fesztiváligazgatást abbahagyja. Jövőre minden energiáját az új szombathelyi színházra szeretné összpontosítani, és megmutatni végre, mit is álmodott annak idején a városba. Jövő júniusban nem lenne ideje Pécsre, mert akkor javában tart még a szombathelyi szezon.
Amúgy egyelőre azt sem tudni, ki veszi át a posztot, és miféle egyéb változás várható. Az is biztos, hogy a házigazda Pécsi Nemzeti Színház vezetése is megváltozik 2011-re.
Színházak – amikbe belebotlottunk
Az idei versenyprogramot – a szakma fanyalgása mellett – Fáy Miklós zenekritikus válogatta, ő az, akit mindenhol tetten értünk: előadásokon és szakmai beszélgetéseken egyaránt. Kemény kritika érte egyszemélyi válogatását és módszerét (jövőre másként lesz, ígérik, három tagú előválogató-csapattal). Fáy tizennégy olyan előadást választott a versenybe, amiket tavaly április és idén február között mutattak be, ezeket körülbelül huszonnyolc szakember zsűrizi.
Az első versenydarab, amibe mi belebotlunk, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának előadása, Michael Frayn: VESZETT FEJSZE (Noises off) című bohózata volt. Pár hónapja, utolsó bérletes előadásként Szombathelyen is futott, Jordán Tamás rendezésében, Függöny fel! címmel. A szatmárnémeti verziót jegyző Mohácsi János rendező ráadásul a jövő szezonban Szombathelyen is rendez. A közönség egy része látványos imádta, a másik csendben unatkozott. Néhol ugyan döcögött a Mohácsi-rendezés, de mi tényleg szerethető előadásnak tituláltuk.
Nem úgy a szakma, akik másnap ízekre szedték. Nádasdy Ádám nyelvész-író elfogadóbb volt, Térey János és Szűcs Katalin Ágnes kritikus kevésbé tudott mit kezdeni a négy órás előadással. Már a hosszát sem érezték indokoltnak, és lépten-nyomon a legendás kaposvári előadással hozakodtak elő, bezzeg az miért is volt jobb. Abban is megegyeztek, ezt a darabot, speciális témája miatt (színház a színházban, bohózat a bohózatban, burleszk a burleszkben) egy kiforrott, régóta jól együttműködő, érett társulatnak kell eljátszani. A szatmárnémeti csapat igazgatóváltás után van, mostanában alakulgatnak.
Még ugyanaznap délelőtt ízekre szedték Juronics Tamás rendezését is, a szegedi színház bemutatóját, Gogol Háztűznézők című darabját. A kritikusok már az erős látványvilággal és speciális nyelvvel sem tudtak mit kezdeni – Fáy Miklós mellett a nézők vették védelmükbe. Ezekből a vitákból érzékeltük: a POSzT-on a szakmai beszélgetések valódi diskurzusok, ahol a nézők sem maradnak passzívak, és nincsenek felesleges tiszteletkörök - és ez jó.
Nevető ember- a groteszken összemázolt késő-barokk templom
Utcaszínház, jazzkoncert, színházi előadások, párhuzamosan - lehetetlenség volt a normális választás. Csütörtök este például Juronics rendezésével egy időben rástartolhattunk volna az Üres Tér Társulat Godot-átiratára, a Bagó Bertalan rendezte Mr. Pöpec – vaker tizenegy képben című darabra, illetve Rutkai Bori és a Betonka koncertjére. Végül a szintén ekkor futó Jeles András rendezésnél, A nevető embernél maradtunk.
Ez volt az egyetlen olyan szombathelyi színházi produkció, amely az idei POSzTon is bemutatásra került. A Weöres Sándor Színház végzős növendékeinek Victor Hugo átiratát komoly szakmai érdeklődés kísérte. A helyi ifjúsági ház kisszínpadán az előadás teltházzal futott, egymást tapostuk a helyekért. A pornós-betét ugyan kiverte néhány nézőnél a biztosítékot (páran el is hagyták a nézőteret), de a késői óra, és a rettentő hőség ellenére érezhető volt: szerették ezt az előadást.
Kapkodtuk a fejünket - hova menjünk
Másnap, pénteken sem éreztük könnyebbnek helyzetünk: este már egymást érték a versenydarabok és off-programok. Aki teheti, ne hagyja ki például Csákányi Eszter miként bábozik ócska limlomokkal egymagában, cigányasszonyként, Tündérkeresztanyáról mesélve. Az egri Harlekin Bábszínházzal közösen készült mesedarab tüneményes - gyerekeknek szól, de a felnőttek sem unatkoznak.
A Pécsi Bazilikában hallhattuk muzsikálni Dés Lászlót, akinek partnere Szamosi Szabolcs, a pécsi egyházzenei élet megújítója, a bazilika orgonistája volt. Klasszikus korálokra, Max Reger műveire improvizáltak.
POSZT-on túl is érdemes időzni
Pécsnek, ezt már érkezésünk pillanatában megállapítottuk, nem kell különösebb pénzeket költeni imázs-építésre: szép, szabadtéri fürdőként is üzemelő csobbanóival és szökőkútjaival, történelmi tereivel és épületegyütteseivel, hangulatos teraszaival. Méltónak ítéltetik arra, hogy az év bármely szakában kulturális centrum legyen. Irigykedünk, hogy hétköznap éjszaka sem áll le az élet: hajnalban a Dóm téren, a bazilika lépcsőjén csapatokba verődve hűsölnek fiatalok, lent a gasztro-soron pedig hétköznap is karneváli a hangulat: sült hallal, héjában főtt krumplival, Villányi borokkal és házipálinka-különlegességekkel fűszerezve…
