POSzT: versenyez a Vitéz Mihály

2015. április 16.
Jordán Tamás igazgató rendkívüli társulati ülésen jelentette be: a Weöres Sándor Színház nem csatlakozik a POSzT­-bojkotthoz: a versenyprogramba beválogatott Vitéz Mihály-előadás részt vesz és versenyez a XV. Pécsi Országos Színházi Találkozón.

És bár a helyzet a politikai megosztottság okán szinte reménytelen, még mindig bízik a szakmaiságban és az alapvető humánumban: hogy lehetséges békés és mindenki számára elfogadható megoldás. Elvégre ő volt Don Quijote a 25. Színház nevezetes előadásában, Gyurkó László egyenesen neki írta a búsképű­-szerepet.

„Föl is hívom Vidnyánszky Attilát”

A beszélgetés közben hívja föl Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színház igazgatóját, a Magyar Teátrumi Társaság vezetőjét. A telefon kicseng, néhány perc múlva jön a visszahívás. Jordán Tamás négyszemközti kávézásra invitálja Vidnyánszkyt, megbeszélni „közös dolgainkat”. A vonal túlsó végén Vidnyánszky Attila úgy reagál, hogy „Tamás, veled bárhol, mikor”. Megegyeznek, hogy keresik egymást.

Jordán Tamást természetesen több okból mélyen lesújtja az az egyre dagadó botrány, amely a Pécsi Országos Színházi Találkozó körül az utóbbi napokban kialakult. A botrány új, a lappangó feszültségek régóta megvannak. A botrány kirobbantója a Színházi Kritikusok Céhe, amely nehezményezte, hogy az általa a Magyar Színházi Társaság révén a POSzT-­zsűribe ajánlott Csáki Judit színikritikust (szakmai) érvek és ellenérvek nélkül utasította el a Magyar Teátrumi Társaság – és az elutasítást a Magyar Színházi Társaság szó nélkül tudomásul vette. A kritikuscéh többségi döntéssel azonnal kilépett a Magyar Színházi Társaságból, elnöksége pedig közleményben jelentette be, hogy bojkottálja a POSzT­-ot. A bojkotthoz sokan csatlakoztak: Alföldi Róberttől Esterházy Péterig. Több szervezet jelezte azt is, hogy kilép a Magyar Színházi Társaságból, amely nem tölti be hivatását: nem képviseli a színházi szakma érdekeit. Elsőként lépett ki a színházi társaságból az Örkény Színház, amely ott lesz ugyan a POSzT­-mezőnyben, de versenyezni nem kíván.

Jordán Tamás mindeközben aggódva figyeli „kedves gyermeke” sorsát, hiszen az ezredfordulón az ő kezdeményezésére jött létre a POSzT, amelynek hosszú évekig igazgatója – emblematikus figurája volt. (Az „évi rendes” színházi találkozóknak a POSzT megalapítása előtt mindig más és más színházi város adott helyet.) A POSzT arculatát ezekben az években a találkozás, a nyitottság és a párbeszéd határozta meg, ahogy Jordán Tamás mindenütt – a Merlinben, a Nemzetiben, a Weöres Sándor Színházban – ezt az „agora-­szellemiséget” képviseli. És bár a POSzT-­ot kezdettől érték kritikák, betöltötte alapküldetését: áttekintést adott az évad legjobbnak tartott előadásaiból, színes off­-programja sok izgalmat kínált, és a találkozások sem maradtak el.

„Végzetes lehet, hogy a színházi életbe is betört a politikai megosztottság”

A POSzT­-történetben fontos cezúrát jelent, hogy Jordán Tamás – főleg szombathelyi teendőire hivatkozva – lemondott a színházi találkozó igazgatói posztjáról. Jellemző, hogy bár voltak próbálkozások, nem sikerült a helyére hozzá hasonló kaliberű, hiteles és alkalmas szakembert találni. Jordán Tamás lemondott ­ a deklaráltan politikai alapon, jobboldali színházi emberek által, Vidnyánszky Attila vezetésével létrehozott Magyar Teátrumi Társaság viszont bejelentette igényét a POSzT-ra. Így aztán ma a találkozónak három tulajdonosa van: a pécsi önkormányzat, a Magyar Színházi Társaság – és a melléjük „betársuló” Magyar Teátrumi Társaság, amely minden tekintetben „térfoglalóként” lép föl a színházi életben, és ehhez a politikai hátszele is megvan.

„Le kellett volna fektetni a szabályokat”

Jordán Tamás a POSzT-­botrány kirobbanása után elhűlve tapasztalta, hogy a tulajdonosi szerkezet megváltozásával tudomása szerint nem rögzítették írásban a működés szabályait: a szakmai zsűri összeállításának menetrendjét sem. Most mindkét érintett fél – a színházi társaság és a teátrumi társaság – konszenzusról beszél, de valójában nem lehet tudni, mit kell érteni a „konszenzus” valódi tartalmán.

„Az olimpia bojkottja sokak négy éves munkáját tette tönkre”

Jordán Tamás azt mondja, a botrány dagad, de a színészekre kevesen figyelnek. Olimpiai bojkottokat említ, amikor politikai érdekek sportolók kemény munkáját tették tönkre. Véleménye szerint nem szabad – nem etikus – elvenni a színészektől a megmutatkozás lehetőségét és örömét. Ezért döntött úgy, hogy a Vitéz Mihály – Béres Attila rendezése – részt vesz a POSzT­-on, és ha részt vesz, akkor természetesen versenyez is.

„A társulati tagok politikai vonzalmai nem játszanak szerepet”

Jordán – mint annyiszor – kitér arra is, hogy a társulati tagok politikai vonzalmai soha nem szüremkednek be a szakmai munkába. A klubban jóízű viták zajlanak – és ennyi. Ami pedig a szakmát illeti: sikeres évad végéhez közeledik a WSSz – és még hátra van két premier. A király mulat Valló­-rendezés, a Makrancos Katát Alföldi Róbert rendezi.

„Aki fehér zászlóval jön, nem szemből lövik le, hanem hátulról”

Jordán Tamás azt mondja, a POSzT-botrány fölfokozott hangulatában nehéz a higgadtságot, józanságot és a párbeszéd-­keresést képviselni: „Aki fehér zászlóval jön, nem szemből lövik le, hanem hátulról”. Dehát ő már anno a POSzT-­on is kezdeményezte a csatabárd elásását. Hátha egyszer sikerül.

 

 

Vonatkozó cikk:

Vitéz Mihály

szerző: Vas Népe (Szerző: Ölbei Lívia, Fotó: Szendi Péter)
Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.