Psyché: Nők az olvasópróbán
„Annyi öröm jut néked, a mennyit hordasz te-magadban,
S annyi keserv, mennyit más-is okoz, magad-is.”
„Weöres Sándor utolsó pályaszakaszának egyik legkiemelkedőbb alkotása minden bizonnyal az 1972-ben rövid egymásutánban három kiadásban is megjelent Psyché. A Psyché versciklusa a prózai írásokkal és a jegyzetekkel kiegészítve egy elképzelt XIX. századi költőné élettörténetét rajzolja meg. Ez az elképzelt költőnő Lónyay Erzsébet, aki 1795-ben született, apja gazdag nemes, anyja pedig cigányvajda lánya, akit Majláth gróf fogadott örökbe. Lónyay, akinek harmadik keresztneve Psyché, otthonosan mozog a miskolci cigánysoron, és a nemesi palotákban is, miközben a sikamlós kalandoktól sem tartózkodva szabadjára engedi testi vágyait, a regensburgi apácák aszketikus világa sem idegen tőle. Megismerkedik Maximilián Zedlitz báróval, aki kalandos együttlétek és válások után feleségül veszi. Idősödő férjén úrrá lesz a féltékenység, feleségének minden cselekedetében csalást sejt. Féltékenységében megalázva talán abban a kocsibalesetben sem egészen vétlen, amelynek során Lónyay életét veszti.”
(Schein Gábor: Weöres Sándor)