Puszik Szent Mártonnak: A kút
Jordán Tamásnak rendezőként nagy gyakorlata van a film és a színház összekapcsolásában: A kút című Márton-epizód szereplői a Szakmák színháza, Az ember tragédiája-bemutatóhoz és A kőszívű ember fiai WSSz-feldolgozásához hasonlóan időnként lejönnek a filmvászonról. Ez a megoldás nemcsak praktikus, hanem rendkívül látványos is. Ráadásul különös jelentéseket kap egy olyan személy megidézése alkalmából, aki két év híján 1700 éve született, és bár alakja történelmileg hiteles, életét számos legenda övezi. Azt mindenesetre készpénznek vehetjük, hogy Márton Szombathelyen látta meg a napvilágot. A WSSz-előadás után pedig már azt is tudjuk, hogy imádja a sült libacombot és a krumplit, párolt káposztával: öröm nézni, ahogy eszik a színészbüfében.
Az a helyzet, hogy Petrának történelem órára arról kell házi feladatot kell írnia, hogy anno miképpen keresztelte meg a római katonából szeretethívő kereszténnyé lett Márton az édesanyját. És ő elképzeli, hogyan történt. A kút nagyon ügyesen, sok humorral egyensúlyoz az ismeretközlés és a szórakoztatás, a szent és a profán, a múlt és a jelen között. A szövegkönyvet Barták Balázs írta, történész és egyházi szakértők bevonásával. De a legfőképpen a két fiatal színésznek, Hartai Petrának és Matusek Attilának köszönhető, hogy a végére picit beleszeretünk a szelíd, fénylő szemű Mártonba -és kedvünk lenne kombinatorikus alapon megpuszilni. (Mert persze van matek házi is.) De ha azt nem, legalább lájkolni a Facebookoldalát. Mert Petra azt is megcsinálja, a 21. századi Márton-kedvelőknek. Lehet, hogy ez a lélek halhatatlansága.
Vonatkozó cikk: