Salem szociológiája

A nagyszínpadon lesz a bemutató, a nagyszínpadon volt az olvasópróba is. Hol terem a boszorkány?

Jótékony feszültségbe került Salem

Hogy mit keres a színpad jobb oldalán, éppen Alföldi Róbert háta mögött az a pompás, ereje teljében lévő citromfa, egyelőre nem sikerült kideríteni, viszont mediterrán ragyogásával azonnal jótékony feszültségbe kerül a ködös, csapadékos Salemmel. Bár a Salemi boszorkányok természetesen sosem „Salemben”, hanem a színpadon játszódik, a darab történetéhez hozzátartozik, hogy Miller a 17. századi amerikai városban (egy Salem melletti kisközösségben) valóban lefolytatott boszorkányperekre alapozva írta meg az ’50-es évek elején a Salemi boszorkányokat, benne föltérképezve a babonás rettegésre alapozott, titokban egyéni sérelmektől vezérelt tömeghisztéria működését és tragikus következményeit. Az író anno a helyszínen tanulmányozta a boszorkányperek történetét. Alföldi Róbert maga is járt Salemben, ahol ugyan a Miller-darab miatt „kicsit sok a szuvenírbolt”, de a rendező szerint ma is ugyanolyan zárt, ingerszegény környezet benyomását kelti, mint bármely vidéki (kis)város; akár Magyarországon. Alföldi saját tapasztalatokra alapozott fölismerése éppen az, hogy a Salemi boszorkányokban megjelenő társadalmi rétegzettség, a Miller által rendkívül pontosan megrajzolt karakterek, a szereplőket mozgató alapkonfliktusok akkor és most, itt és ott: ugyanazok. Egy vidéki közép-kisváros a lényegét tekintve nem sokat változott. A dráma a határátlépésben összpontosul: ott, ahol a tömeghisztéria gyilkolásba fordul.
A Salemi boszorkányok a magyarországi színpadokon is népszerű. Alföldi Róbert nem a stilizáció, a példázatosság útján indult el, amikor Kálmán Eszter díszlet- és jelmeztervezővel (ő jegyzi a Volpone világát is) dolgozni kezdett. Az előzőekből következően azt szeretné, ha Szombathelyen „szocióban szólalna meg” ez a közismert, „fájdalmasan nagy történet”; ha „játszana a magyar valóság közelmúltjával és azzal, ahogyan élünk”. Nagyon nagy díszlet lesz, benne ezernyi apró részlet, „mintha mindenki odahordaná, amije van”.
A színpad mélyén álldogáló, narancsszín laminált lapokból összeszerelt konyhabútor nem véletlenül került ide: a Salemi boszorkányok díszletéhez-világához tartozik.

Lehántotta a felhevült romantikát

Ahhoz, hogy „szocióban szólalhasson meg” az előadás, Alföldi Róbertnek le kellett hántania a darabról azt a „felhevült romantikát”, amely „Millerben benne van”. (Ezért aztán az eredeti szöveghez képest jóval karcsúbb a példány. A fordító: Hubay Miklós.) A romantika hiányában válnak, válhatnak ismerőssé és felismerhetővé – maivá – azok a típusok, érzelmek és konfliktusok, amelyek a Salemi boszorkányok világát mozgatják: a kétségbeeséstől az agresszión át a bigottságig; viszont mindenféle politikai felhangtól függetlenül. A rendezői szándék szerint a szombathelyi Salemi boszorkányok „koszosabb”, érdesebb, pörgőbb lesz a szokottnál; Alföldi Róbert azt mondja, jó volna, ha lenne benne „valami nejlonotthonka”. Mindehhez a szereplői névsor: Bányai Kelemen Barna, Bánfalvi Eszter, Fekete Linda, Szerémi Zoltán, Mertz Tibor, Kálmánchelyi Zoltán, Kenderes Csaba, Hartai Petra, Kiss Mari, Avass Attila, Jordán Tamás, Vlahovics Edit, Nagy Cili, Kelemen Zoltán, Gonda Kata, Bajomi Nagy György, Németh Judit, Szabó Róbert Endre, Wessely Zsófia, Dunai Júlia. Játéknak se rossz találgatni: Vajon ki lesz a boszorkányt kiáltó Abigail? Ki Proctor szolgálója, Mary Warren? Proctorékon talán nem kell sokat morfondírozni: Bányai Kelemen Barna és Bánfalvi Eszter.
Bemutató a nagyszínpadon: május 11-én. Egy boszorka van. Hány boszorka van? Salem – békét jelent.

Utóirat: A titokzatos citromfa valószínűleg szintén szerepet kap a Salemi boszorkányokban. Mintha az édeni tudás fája volna – csak a gyümölcse savanyú. Viszont a miénk.