Suttogások és sikolyok
Főleg, ha nem a színpadon, hanem a WSSz folyosóján találkozik valamelyik háromdimenziós rajzfilmfigurával. Nyolc horrorisztikus nő, és mind gyanús.
Oldás és kötés, pontosabban most inkább kötés és oldás: A mi osztályunk kiheverhetetlen sokkja után könnyed szórakozást ígér a WS Színház új nagyszínpadi bemutatója: a Nyolc nő bűnügyi komédia, kis pszichológiával, velőtrázó sikolyokkal – és nagy tanulsággal. Ez az a darab és előadás, amelynek slusszpoénját tilos elárulni (mint a meccs eredményét azoknak, akik az ismétlést nézik): a nézőt köti a gentleman's agreement. A londoni közönség például állítólag hosszú évekig tartotta a száját, hogy sokaknak szerezhessen meglepetést Agatha Christie Egérfogója. Ha már Agatha Christie: úgy tűnik, a Nyolc nő szerzője, Robert Thomas Agatha Christie-hez járt továbbképzésre; ami egyáltalán nem baj. Még a maga Poirotját – vagy Jane Marple-jét – is belefogalmazza a játékba. De ennél többet tényleg nem mondhatunk. Csak annyit, hogy van egy behavazott francia kastély, benne nyolc nő – és egy halott: a ház ura, Marcel, az iparmágnás. Se ki, se be.
De mielőtt megpróbálnánk kisakkozni, hogy melyik nő a leggyanúsabb a nyolc közül (feleség, két lány, testvér, házvezetőnő, szobalány stb.), előbb egy ennél sokkal súlyosabb problémával kell megküzdenünk. Ki lehet – úgy értem, a WSSz melyik színésznője – az a túlsúlyos pingvin, sötét, kerek szemüvegben? Hát az a végképp elszabadult, krimifaló copfos „radiátor”? És az a kancsóorrú, szigorú démon, aki megőrül az édességért? Vagy lehet, hogy nem is agyalni semmin, csak élvezni a színházat. De a biztonság kedvéért a szereplők nevét se áruljuk el. Ki-ki járjon utána, aztán hallgasson, mint a sír.
